Minden
embernek meglehet a hét ördöge. Amik piszkálják egész nap.
Cseszik az agyát mindenfélével. Engem is feszt lövöldöznek a
hét ördögök. Cseles egy fajzatok ezek az ördögek. Az ember
nagyon oda kell figyeljen, hogy ne essen csapdába.
Persze,
hogy mi az élet célja, kinek mik az elsőbbségei, azt nagyjából
mindenki maga dönti el. Azt mondják, hogy ez a hegymászó fiú, ki
két évvel kisebb mint én, ez most hős. Ilyen post mortem hős. Én
azt írtam, hogy nincs szükségünk több hősre, idézve Tina
Turnert. Azután megbántam, hogy ünneprontásként ezt írtam egy
hőst gyászoló közegben. Mert az embereknek kellenek a
gyászolnivaló hősök, akikre felnézzenek, hogy mizériás, semmi,
emberi halandó életébe a hősnek az álmait átvegye mint lámpást,
mely világít valamerre. A sztár ikonok is az emberi frusztráltság
kivetítései. De az is lehet, hogy az én frusztráltsági fokom
vetíti ki a cinizmusomat a gyászoló tömeg felé.
A
hegymászást sosem tudtam megérteni. A fürjtartást igen. Az
asztalosságot is, igen. De persze ezek nem hősi tevékenységek,
ezek ilyen fotel dolgok, ahonnan az ember kényelmesen írogatja a
hülyeségeit. De azért látja Isten füstös lelkem, beleolvastam
egy pár cikkbe, hogy miről is szól ez a mostani tragédia? Nem a
csúcs felé igyekvő álmot kaptam le róla, hanem egy megnevezés,
azok az úgynevezett serpák. A kötélhordó négerek, kiket néha
öszvéreknek tekintettek. Akikkel alkudozni lehet mint a piacon, ott
a hétezredik méteres magasságban is. Hirtelen az jutott eszembe,
hogy talán ott kialakult már egy ilyen turisztikai vonal az csúcsok
meghódítása címén, és aki többet fizet, annak több kötél
jár. Nem tudom, csak paranoiás lelkem ezt sugallja nekem. Erre
rátett egy lapáttal egy ilyen tévés műsor, ahol egy román
hegymászó srác elmondja az ő csúcs hódításait és mindig félre
beszélt, ahányszor a műsorvezető rákérdett a mászás
logisztikai feltételeire. Nekem az az érzésem, hogy ezek a serpák,
kötélhordó napszámosok, kik rejtői eleganciával felsétálnak
pár száz euróért a csúcs alá, ott ezeknek a csúcshódítóknak
felmutatnak, nosza arra, tessék felmászni, de kérem ügyeljenek,
mert az út csúszós, aztán ne sokat fotózzanak, mert haza is kell
menni. De persze halvány sötét fogalmam sincs valójában mi is
lehet ott.
Arra
viszont az élet és tapasztalat megtanított, hogy minden csoda
valamivel megmagyarázható, és sok bálványozott dolog összeomlott
előttem, miután átnézhettem a leplek mögé.
Rajtam
ne múljon, ha kell, legyen hős.
Viszont
nekem is üzent ez az eset. Nekem is jött egy üzenet a csúcsról.
Az az üzenet jött le nekem a csúcsról, hogy eddig jól állom a
sarat a hétördöngös harcban. Mert karcolják az agyamat, de
valahogy fáradtan, véresen, de felül kerekedem. Este mire beesek
az ágyamba, odajön a fiam és azt mondja: apa, még egy ölit
kérek...és megölelem a fiamat és megpuszilom a buksiját. Minden
este elmondhatom ezek szerint, hogy a csúcs előtt visszafordultam,
hogy este adhassak még egy ölit a fiamnak.
Tudom,
kispolgári törekvések ezek. Mert mi az a kert? A madarak? A
műhely?Mindenki csinálja. Ezt csinálja minden szürke egér.
Lehet.
De ha azt nézem, hogy ezelőtt húsz évvel úgy indultunk el, hogy
a karika gyűrűket hitelbe vettük és örömünkre mielőtt
bementünk az eskető polgármester elé egy patikában vattát is
kaptunk, mert akkoriban nagy hiány volt belőle, és hol tartunk ma,
azt mondhatjuk, hogy egy kibaszott magas csúcsot másztunk meg. És
ha volt is kötélhordó serpákunk is, jól megfizettük őket, ha
voltak hitelezőink, jó sok kamatot fizettünk nekik, egyedüli
álmunk az, hogy a mostani hitelezőinket is ki tudjuk még életben
elégíteni.
Nekem
ez jött le ebből a történésből onnan a csúcsról.
Sajnálom
a srácot, még jobban a családot, mert nekik kell szembe nézni a
hősi halállal elmenő tagjukat.
Ha
viszont az ember hősökre vadászna, elég szétnézni a
környezetben, a szomszédban, egyedül élő öregekre, kik
iszonyatos testi fájdalmakkal küzdenek a mindennapi életért,
nélkülözések, megaláztatások közepette. Aki azzal mutat
példát, hogy lám a néni kilenc diófa terméséből kitelelt,
annak fogalma sincs mit jelent kikapálni a földből a kardvirágok
hagymáit és nem darabjáért kérni a piacon három lejt, ahogy a
holland virágkereskedés kér, hanem tíz darab hagymáért kér a
néni egy lejt. Egy nap a néni megy a piacra velük, a másik nap az
apó megy a piacra velük. És a fasz se veszi őket, mert nincsenek
fényes papírokba tekerve, nincsenek márkás feliratok rajtuk.
Viszont nekem lett hirtelen egy ágyás kardvirágom, mert én biza
minden hagymájukat megvettem. Na ezek a hősök az én szememben.
Akik így, a maguk módján felveszik a harcot a multikkal szemben:
alázattal, türelemmel és szeretettel.
De
ezekről a hősökről nem szeretnek írni, megemlékezni, koszorút
venni sírjaikra.
Kedves Attila, sok dolgot írtál amit én is hasonlóképp gondolok. Főként a "régi öregekkel" kapcsolatban. Én sem értem a hegymászókat, de a búvárokat és a sárkányernyősöket, barlangászokat sem. Valószínűleg rám elmondható, hogy földhözragadt vagyok, mert szerintem a hegy a kecskéké, a tenger a halaké, az ég a madaraké, a barlang a denevéreké és minden egyéb életformáé akiknek ezek a helyek természetes életterük. :) Azt hiszem a kalandvágyam kimerül a családom összetartásában, a gyerekeim tisztességes felnevelésében és a napi betevő megkeresésében. Ha emellett időm engedi, még a kis hóbortjaim megélése is szóba jöhet. :) Persze, ha valakinek az a kenyere, hogy lehetetlen helyekre menjen és az életét kell kockáztatnia hogy a családját eltartsa, serpa, gyöngyhalász, pilóta, bányász, baleset esetén lehet hős. De azt aki hobbiból kacérkodik a halállal én se tudom megérteni. Édesapám szavai jutnak eszembe, mindig így summázza a hasonló hírek többségét: " A jómód." Kibővített verzióban: " A jómód. Az az oka mindennek." Mert az emberek "jódolgukban" hajlamosak elfelejteni hogy hol a helyük. A legképtelenebb helyekre elmennek egy kis izgalomért - boldogságért - önigazolásért - megbecsülésért, miközben mindezeket megtalálhatnák a közvetlen környezetükben is, csak ki kéne rá nyitni a szemüket.
VálaszTörlés( Helyenként más szavakkal:) ), nagyjából ugyanazt írtam volna én is- a lényeg mindenképpen ugyanaz. Ha az ember saját kezébe veszi életét, és kísérti a sorsát, ez lesz a vége.A gyerekek magukról nem tudnak gondoskodni, a hátramaradott asszonynak sem lesz könnyű. Volt itt szeretet? Minden bizonnyal, csak az irányt nem tudom.
VálaszTörlés( Próbálok távol maradni az ügytől, akkora lett belőle.)
Minden jót!
Kedves Szil, köszöntelek. Igen, a család az nagy kihívás, számomra nincs is fontosabb. Ölni volnék képes értük.
VálaszTörlésAmint olvasgatom ezt a hegymászós történetet, egy kicsit megbántam, hogy belekotyogtam én is, nekem úgy hatnak ezek a pro meghódíthatatlan csúcsosok, hogy de jó, hogy meghalt a srác álmait, a mi álmainkat követve. Mi az a család? Azoknak az lesz a dolguk, hogy megértsék.
Végtelenül sajnálom Erőss Zsolt tragédiáját, de még jobban sajnálom a családját.
Kedves Júlia...megpróbálok azokon a szavakon a jövőben másítani...de hidd el nehéz...(majd a műhelyben bepótolom legfeljebb...)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés