Válasz is meg nem is...

 Egy magyarországi ismerősöm véleményemet kérte egy cikk kommentje kapcsán. Nem találom érdemesnek a cikket belinkelni, mert a válaszom nem kimondottan róla szól, inkább arról, hogy miért nem ítélkezem felette, noha mégis megteszem talán...de hát a fene tudja manapság hogy fogalmazzon az ember... ezt írtam neki:

"Szia. Elolvastam. Mostanában nincs türelmem ebben a témában sem olvasni sem hozzászólni, mert rájöttem, hogy semmit sem értek semmiből. Egy biztos, a nagy magyarság hullám ami hömpölyög manapság nálunk is, elvette a kedvemet a magyar zene hallgatásától, pedig nálam a műhelyben örökké csak magyar zene szólt, de valamiért befagyott ez a vágyam. Nagyon bánatos vagyok ezért és éppen azért szándékosan kivágtam mindenféle olyan hírportált a facebook oldalamról, mely valamely szinten nemzeti politikázik, kivágtam azokat is, akik sűrűn osztották a politikai nézeteket. Abban a reményben, hogy visszanyerem a saját magyarság étvágyamat.
Azért is vagyok szomorú ami az erdélyi magyar sorsunkat érinti, hogy sokan képesek nyíltan feleslegesen sértegetni, de senki egy normális gazdasági projektet nem mutatott be ami nemcsak a politikai mozgalmakat tolja előre, hanem a kis emberek mindennapi életét is.
Kell a székelynek az autonómia, de fogalma sincs hogyan lesz az első nap az autonómia után. Az lesz, hogy a helyi kiskirályok még nagyobb hatalomra fognak jutni, hatalmas uzsorabandák fognak még jobban felfejlődni, az egyházakkal karöltve, mert legtöbb egyházi híresség benne van nyakig úgy a politikában, mint a pénzvilágban.
Nem látom a belülről, alulról való építkezést, a reális gazdasági pezsgést. Minden felülről van irányítva.
Sorolni lehet a dolgokat. Valahogy ettől lőtávolban szeretnék lenni, egyébként egy messze szórvány településen, ahol nemlétezően kisebbség vagyok, teljesen más prioritásaim vannak, mint beleszólni a tömbmagyarságban élők problémájába.
Egyébként nekem a kommunista rendszerben sok pozitív élményem volt ami a magyarországi Erdély szeretetét jelenti, sok magyarországi ismerősöm volt, aki sokat rizikózva átjöttek hozzánk, könyveket, zenéket csempészve át, néha kolbásszal, vajjal fűszerezve. Szépek voltak azok az idők. Akkor megnedvesedett a szemünk a magyar himnuszra.
Ma már nem merek elolvasni egy cikket, mert talán nem ismerem az írót, mégis tetszik nekem, megosztom, aztán kapom a lefejezéseket, hogy mi van náci vagy te is, vagy buzi janicsár.
Kár, hogy sok jó gondolat és szándék ilyen élesen meg kell oszoljon. Nem bírom ezt követni. Nem akarom.
Itt az alapítványnál is reméltem egy egységben egy közösségben, ehelyett mindenki ette a másikat, hamisan vádolták, beárulták egymást, bírta az erősebb gyomrú vagy az erősebb idegzetű. Bíztam az atya ítélőképességében, tévedtem, hisz ő az egyháznak elkötelezettje, nem az emberi jóérzésnek és igazságnak. S aki tudta tolni a vallásos dumát, mégha ki is látszott a lóláb, a felszín volt a lényeg. Párton belül is az számít, kire lehet deklaratíve számítani, nem a korrektség, egyenesség a lényeg.
Minden a médiáknak van alávetve és közvetve a média tulajdonosoknak. Ami médiaképes, az érvényes, a többi halálra van ítélve. szomorú időket élünk. Ez az én véleményem."

2 megjegyzés:

  1. Ha van véleményed és megírod és nem tetszik vagy az egyik vagy a másiknak, akkor lenyomoznak az IP-d alapján, aztán nézheted magad. Csak tátod a szádat, hogy ez sem megy és az sem sikerül, de nem tudod az okát. Mi van itt emberek? Hová jutottunk 23 év után? Az autonómia pedig egy politikai termék, most van piac rá! Addig kell árulni, ameddig fogy. De én tudom, hogy a román szomszédom igen szavazata nélkül soha nem fog megvalósulni. Őket kell először meggyőzni, hogy jobb lesz. Ha elismerjük, hogy jogállam vagyunk, ahol a törvényeket a parlament hozza, hogy az alkotmányt csak népszavazással lehet megváltoztatni! Vagy van más út is? Lehet, de akkor az már nem Európa.

    VálaszTörlés
  2. Én is akarok autonómiát... Persze attól, hogy kiabálom ezt a szót és zászlót fogok a kezembe, nem lesz autonómiám. Pedig szeretném. A kapunk belül, a településen belül, Székelyföldön belül, Erdélyen belül.
    Sajnos csak szavak és jelszavak maradtak, de egy világos cél vagy stratégia nincs... Én is írtam erről egy bejegyezést, ami piszkozatként nyugszik mindörökre, a többi 47 piszkozat mellett.

    A "vesszen trianon" szöveg rendesen idegesít. Részt vettem a budapesti tüntetésen és egyesek ezzel fárasztották a hangszálaikat.

    Én hiába mondogatom, hogy teremjen paradicsom a kertemben, ha nem ültetem el a magokat és nem gondozom a palántokat nem jön be a szomszéd, hogy megcsinálja helyettem...

    Mikor erről beszélek és senki nem ért meg, akkor belefásulok mindenbe. Mostmár látom és átérzem a történelmi tragédiáink igazi okát, de nem tudok megváltoztatni senkit, önmagamon kívül.

    VálaszTörlés