Na
igen. Eldöntöttem, hogy ma délután semmit sem csinálok.
Benyálaztam a tévé elé magam, miután keserűen elkönyveltem,
hogy hullanak a bloggerek. Hullanak. Nagyon jól és szépen
fogalmazó naplóírók abbahagyják. Meg is értem őket. Ilyen
Mozilla helyesírás javító függő kocaíróknál, mint “moá”
más társaságra nemigen találhatnak. Mert eleve a blogolás, how
they say: “nem az a műfaj”. Azaz a blogolás az az írásnak egy
primitívebb formája. Röhej, mert senki nem is gondolta másnak, de
ezek, akiknek ez a műfaj nem “jön” be, mindig fontos ezt
kifejezni. Olyan ez, mint a csóró paraszt faricskálására azt
mondják, hogy giccs, mert köz termék, azaz nem művészet. A
“művészeknek” ezt fontos kifejezni. A parasztnak sosem volt az
az igénye, hogy köz faricskálására valaki azt mondja, hogy
művészet. A művész meresztette ki szivartól és olcsó szesztől
reszkető hideg kezét, hogy félreértés ne essék: giccs az a
faricska! Yes? Who ask you? MDF!
Oké.
Hulljon hát a blogger.
Ja
igen. Nálam is napi téma ez a blogolás. Minek is? Kinek is? Kinek
jó, hogy munka közbeni morfondírjaimat bepötyögöm ide a
virtuba? Gondolkodtam egy sort. Kinek is? Hát magamnak. Persze, hogy
magamnak.
Na
és hol kapcsolódik össze a dolgok értelme és a művészet?
Ott,
hogy benyálaztam magam a tévé elé, és végig néztem egy három
órás Celine Dion filmesített turnét. És megmondom őszintén
megragadt engem is a csajnak a személyisége, energiája és
karrierje. A vége felé elgondolkodtam én is -noha ezt reméltem ma
teljesen kihagyni- hogy vajon az életemben volt e valaha igazi
sikerérzés? Jó, nem ilyen dimenziókban gondolom. De valami a
szakmámmal, munkámmal kapcsolatban, ahol éreztem, hogy igen, itt
az a pont, ahol az alkotó lelke “lebeg” az alkotás felett és
mondá, hogy: Jó!
Nem
emlékszem. Elképzeléseim voltak, terveim is. Alkotás is volt. De
egyikre sem mondhattam azt, hogy igen, ez az a lelkes munka.
Csak
ilyen parasztos, giccses “faricskálás” kísérte minden
alkotásomat. Az elégedettség, ...sosem.
Ebben
hibás vagyok én is. Mert például most is azon veszem észre
magam, hogy nézem a régi holland hagymát és az új holland
hagymát. Hogy a régi holland hagyma, mely nálam ilyen “bio”
környezetben él két éve, kétszer akkora már a levele, mint az
új holland hagymának, mely valószínű azért került forgalomba,
mert kifáradt az erőltetett hajtásban. Ha még beszívok egy két
slung lúzerséget, még elkezdem osztani a proteinek és a mittommik
százalékait. Például ma azon kaptam magam, hogy egy ultra
egyszerű, de éppen ettől ultra komplikált itató rendszeren
agyalok a fürjeknek, kiknek az a heppjük, hogy beszarnak a vizükbe
is, kajájukba is, mellesleg tojnak tojni. Egy hónapja nem tojnak
majdnem semmit. Azt mondtam ember, állj meg vándor, be vagy
dilizve. Maholnap te is ilyen gyermekbugyoláló nyakkendő
társaságot alapítasz és beállsz nyakig vízben a nyakadon a
gyerekkel rizset kapálni...na állj meg vándor...és azért
mondtam, hogy ma benyálazok a tévé elé, mert nagyon hiányzik
nekem egy ilyen “find myself” szünet. Na aztán benyálaztam én
a Celine Dion-os fájndmájszelfbe. Csak jobban felhéklizett.
Mert
hogy egyes bloggerek leálltak, mások törölték, azon kapom magam,
hogy számolom a proteineket és a mittomiket ilyen olyan
blogokban...faricskálom a rendelésre kért giccseket, és már fel
sem teszem magamnak azt a kérdést, hol van az a lelkes munka?
Nahát
ebben a fájndmájszelfes délutánban nagyon eldöntöttem, hogy
nagyon meg kéne fájndingoljam magam, mert maholnap elhantolnak
-hova az még kérdéses- és még nem találkoztam ama lelkes
alkotással...
Ez mi? Blog: napló.Én harmadik éve írom elsősorban magamnak.Nem szabad ilyen negatívnak lenni, önmagaddal szemben sem.
VálaszTörlésHulljon, aki hullani akar. Magunknak? Ez biztos? Biztosan nem. :))
VálaszTörlésAma lelkes alkotást én eme írásodban is tetten értem. (-:
VálaszTörlésÍrjad csak a blogod tovább! Mindenki magának írja, de jó ha minél többen olvassák:)) Amúgy olyan mint egy napló tényleg, csak ez nyilvános. Mondjuk többször elkezdtem naplót írni, de sokáig nem folytattam. A blogírás meg egész jól megy
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásokat. Nem igazán tudnám abbahagyni a naplózást, mert néha pihennem kell, és ha pihenek mit csináljak mást? Van aki társasjátékozni "kényszeríti" a családját az együttlét címén, én látom az enyéim elég jól elvannak itt mellettem társasjátékozás nélkül is, aminek örvendek, mert feltalálják magukat.
VálaszTörlésNéha felmerül a kérdés bennem, jó dolog e kipakolni a lelki világomat? Mit árthat nekem? Semmit. Sőt. Mindig felszabadulok. Amit leírtam az már nem árthat nekem. Mert kiírtam. De mindig arra gondolok, hogy talán más is eszi magát dolgokért és ki tudja, olvasva engem, ráébredhet, hogy valójában ezek a dolgok majdnem nevetséges dolgok...
Nemcsak szalonnával él az ember, sőt ha kevesebb a szalonna, annál fontosabb az ige. És az ige is tud nagyon zsíros lenni, mint a szalonna.