A
napokban bókot kaptam. Hogy én milyen egy rendes fickó vagyok.
Nincs is nálam rendesebb itt Déván. „Nem végeztél egyetemet,
de nagyon rendes és megbízható ember vagy”. Ez fasza volt. Mert
képzeld el, gondoltam magamban, micsa tehetséggel vagyok én
megáldva, hogy mindamellett, hogy nem végeztem egyetemet, mégis
rendes vagyok. És megbízható. Szerintem ritka az olyan egyetemet
nem végzett ember, aki emellett még rendes is. Hiába, mindig is
éreztem, hogy több ecet van bennem az átlagnál. Több mindennel
zesztrált fel engem ez a Természet, hogy lám egyetem nélkül is
boldogulok. Lehet, hogy pofátlanság egyébként egy embertől, hogy
egyetem nélkül is mer rendes és megbízható lenni, mert valószínű
eme jellemvonások inkább az egyetemet végzett embereknél
jellemző, diplomás emberek kiváltsága.
By
the way, olvastam is valamikor még fiatal koromban, hogy a szexuális
élete is más egy egyetemet végzett, diplomás embernek, mint egy
átlag munkásé. Ez is fasza, hogy átlag munkásé. Az ilyen átlag
munkásé. Ezek az átlag munkások. Én ezen sokat töprengtem, hogy
vajon miért? Mutatnak valami baszási stikákat az egyetemen, hogy
jobb ezeknek az egyetemet végzett, diplomás embereknek a szexuális
életük? Nem jöttem rá sosem. Igaz, nem volt hogy rájöjjek, mert
nem végeztem egyetemet.
Volt
nekem az első szerelmem, az is ezt mondta, hogy rém rendes fickó
vagyok, meg sem érdemel engem, de sajnos nem élheti le mellettem az
életet, mert nincs bennem jövő. Nem veszem észre, hogy milyen
rongyosan járok? Hogy mindig ugyanabban a pulcsiban? Ez a fajta
mentalitás sosem fog változni bennem, mondta az első nagy
szerelmem. (pontosítás: az első nagy szerelmem, amely számba
vett...mert volt azért több nagy szerelmem, akik nem vettek számba,
azok nu szé punyé..) Hogy rendes vagyok, rém rendes, meg sem
érdemelnek engem, annyira rendes vagyok, de ha nem akarok egyetemre
menni, mi akarok lenni? Utcaseprő? Mit mondhattam volna egyebet
akkor, mint hogy nem tudom? Honnan tudjam, hogy mi akarok lenni, ha
nagy leszek? Az egy kicsit furcsának hangzott nekem, hogy nyix
egyetem egyenlő utcaseprő. De nem volt ezen mit vitatkozni, mert
úgy szokták mondani, hogy valaki azért erősebb kell legyen egy
kapcsolatban, és az én első nagy szerelmem, aki számba vett, úgy
döntött, hogy noha rendes vagyok, nem érdemel meg engem.
Egyébként
igaza volt az én kedves Isabellémnek, aki többnyire plátói módon
volt az én kedvesem -hja, én az a fajta vagyok, aki ilyen plátói
kapcsolatokba bonyolódik...sajnos a pénzzel is- hogy sosem változom
meg és nem fogok egyetemre menni, mert valóban nem mentem.
Röhej
volt már számomra a társasági buli, ahova mindig úgy mentem,
hogy azelőtt egy órával ragasztottam meg prenádezzel a szakadt
cipőmet, és ha adekváltan tartottam a lépést, ki is bírta a
buli végéig, egyébként nem voltam egy táncos fickó, hamarább
belemerültem ilyen ufós társalgásokba, mint a táncoló fekete
lakkcipős akkordokba, így elég sok esélye volt annak a
ragasztásnak kibírni a buli végét, de azért volt aggodalomra
ok, mert a talpa műanyagból volt és mindig elrepedt. Ha csak
rendesen kilyukadt volna, attól a szélén még tartotta volna a
ragasztást, de amikor a talp szabályosan ketté törik, a ragasztő
nem tartja össze a vinilin felsőt. De nem ez volt a röhej, mert ha
talán észrevették a cipőm állapotát, sosem hozták szóba, a
röhej nekem az volt, hogy ha új lánnyal kellett táncoljak,
megkérdezte, hogy melyik egyetemre járok? Szerintem ez volt az oka,
hogy nem vettek számba engem a nagy szerelmek. Rájöttek, hogy nem
vagyok egyetemes gyerek.
Most
akkor azért jól esik, hogy közel az ötvenhez, jön valaki és azt
mondja, hogy te ugyan nem végeztél egyetemet, de attól rém rendes
fickó vagy.
Azon
meg aztán később gondolkodtam, hogy de vajon honnan tudja, hogy
nem végeztem egyetemet? Mert sosem mondtam neki, hogy nem végeztem
egyetemet. Hűha! Talán meglátszik rajtam? Ezek szerint.
Azt
viszont észrevettem, hogy másokon meglátszik, hogy egyetemet
végeztek. És ha netán valakivel elbeszélgetek, kábé öt percen
belül tudtomra adja, hogy ő egyetemet végzett. Szóval csak a
tisztánlátás érdekében.
Szóval,
ha mérlegre tesszük a dolgokat, igazuk van ezeknek az egyetemet
végzetteknek. Mert mi lett belőlem? Egy agroipari övezetben lakok
egy lepukkant csarnokban, semmi érdemlegest nem hoztam létre,
mindenhonnan kilógok, még a Hamvas Béla bácsi outsideres
pályájáról is kilógok, mert tolta ő a taligát, de nem San
Chirkistanoban. Csak egy asztalos, egy átlag munkás vagyok.
Pedig
rendes vagyok. Kár értem.
Ez jó lett, nagyon jó! :) El is gondolkodtam s arra jutottam,valami ne stimmel velem. Egy az, nem jártam egyetemre. Kettő az, baromira nem érdekel, ki járt s ki nem, sőt az sem érdekel hová is járt? Három az, nem is hiányzik, sem nekem, sem másokból. Négy az, marhára tud idegesíteni, ha valaki kérkedik azzal ahol s amit járt. lenne még, de elég. ... Viszont ismerek egy rakás rendes embert. :))
VálaszTörlésEzzel is úgy van az ember, hogy ha volt katona, akkor lenézi azokat akik nem voltak katonák, sőt hazafiassági ügyet csinál belőle, emberi karakterét megkérdőjelezi annak, aki nem volt katona.
VálaszTörlésA tudásnak híve vagyok, a szakmámban nap mint nap tanulok, szeretek új dolgokat megtanulni, régebbi fogásaimat csiszolni, de ezekkel az egyetemes dolgokkal nagyon elszálltak, a mi időnkben tömeghisztériává művelték.
Sem az iskola sem az egyetem nem a tudás bölcsője, csak a társadalmi betegségeket ápolják fenntartásukkal.
Elnézem a fiam iskolájában is, sehol nincs említés arról, hogy az emberek még dolgoznak is ezen a Világon, mintha ezek a kézi szakmák csak úgy véletlenül lennének, a tanulatlan emberek kényszer megoldásaként, szégyeneként. Csak a tanulás, a magolás, a tanterv betartása a lényeg. A "be calm" hozzáállás, "everything is fine"...
Attila, te egy áldott jó ember vagy, és örömmel olvasom minden bejegyzésed!
VálaszTörlésSoká éltessen az Isten, és tartsa meg a jó szokásidat!
Alig várom, egyszer már meglátogassunk az írásaid révén elhíresült csarnokodban, addig is a legjobbakat!
Ildi
Ildi, szeretettel várunk...
VálaszTörlés