Avagy
a „lélekplasztika2”.
A
tegnap megfogadtam, hogy többet nem vállalok olcsó munkát.
Persze,
most ez a fogadalom olyan mint a többi, hogy holnap ha megint jön
valaki és rendel olcsó munkát, elvállalom. Inkább mondjam úgy,
hogy megfogadtam, mindent belevetek abba, hogy rendre lemondok az
olcsó munkáról. Így helyesebb.
Fura
dolog ez az olcsó munka vállalás.
Rendeltek
tőlem egy vitrines könyves szekrényt, hogy hozzák a fát, hozzák
a vasalatot, az üveget, mindent, én csak a manoperát mondjam meg
mennyi. És járt hozzá az a szerencsétlen tekintet, adekvált
szájlegörbüléssel, hogy de tudod, nincs rá keret.
Hozták
a szuvas tölgyfa deszkát, hogy felét sem tudtam felhasználni,
éppen hogy az ajtók keretei jöttek ki belőle, mondom kell még
fa. Há de annyi deszkából csak egy ölnyi volt jó? Jó,
kiegyeztünk, hogy adok én még fát, és akkor ennyi s ennyi lesz a
szerencsétlen tekintetes és szájlegörbüléses ára annak a
vitrines könyves szekrénynek.
Persze,
aztán kiderült, hogy hát a vasalatra se nagyon van keret, meg még
nem biztos, hogy nem e kovácsolt vas vasalat kéne arra a vitrinre.
És üveg gyanánt egy füstös üveget hoztak, mely legfeljebb egy
ajtóra jutna a hatból, ha valaki azt elvágná, mert tízes vastag
üveg volt az.
Előre
látván a hónapokig tartó hercehurcát a hétfőre sürgős
vitrines szekrény átadását, azt mondtam, jó, adok én ugyanabba
az árba üveget is, és ilyen ikeás sarkokat, gondolván, hogy nem
jó nekem itt hónapokig reszelgetni a ki tudja milyen vasalatokat és
várni amíg valaki leflekszolja a vastag üvegeket, amit úgysem
lehet betenni egy vitrines szekrény ajtó keretébe.
Viszem
én hűségesen a jövő üzenetét abban a vitrines szekrényben,
senki másnak, mint Bethlen Gábor házába. És magamban
ismételgettem sűrűn azt azt az üzenetet. Felszerelem, miegymás,
persze nem marad el a nyafi, hogy ez miért így, azt nem lehetett
volna másképp, nem volt más színű fád ide ésatöbbi kifogás.
Én meg lehajtott fővel csendben válaszolgattam, hogy mi miért úgy
és olyan amilyen. Annyit azért lélekplasztikából elmondtam, hogy
hát elvégre egy kinyögött, low buget munka ez, ennyit el lehetne
nézni egy asztalostól, ha már olcsón dolgozik. Na jó, azért
nagy átlagban jó, és megveregette a vállamat.
És
mikor kijöttünk a mini kastélyból, kérdem én, hogy ahhoz az
arhitektúrához, hogyan illik az az ultramodern fa lépcső, mely
úgy néz ki mint egy befejezetlen pajta? Jaj, mit beszélek, hisz
nem tudom, hogy most ez a divat, hogy a régit kombinálják az újjal
és ettől „ART” a dolog? És mennyi volt ez a lépcső, kérdem
én. Egy olyan árat mondott, amitől majd lefordultam abban a
helyben. Hogy azt a kurva hétszemszilvalógafánját mondtam, és
engem szopatnak itt egy vitrines szekrénnyel, túloldalt meg
lapáttal dobják ki a pénzt.
Jött
egy másik, hogy ablak kéne, de nincs rá pénz. Mikor elmegyek
mérni, hát tulajdonképpen három kéne, de egyelőre kettő is
elég. Én marha csinálom, elmegyek beszerelem, az úgynevezett
ingyen ablakot, mert megsajnáltam a gyereket, erre elkezdi fogdosni,
hogy nem lehetett volna egy profilt bemarni ide s ide? Azt hittem
bebaszok egyet neki, de azt mondtam, nyugi pajtás, neked kellett az
ilyen, hát basszad. Úgy kérdezte mennyi, mintha azt mondta volna,
ma esős időnek néz ki. Mondtam neki, alapjáratban ennyi. Nem volt
annyi a bukszájába, mondom annyi is elég lesz.
Hányszor,
de hányszor és hányszor megjártam amikor bedőlök ennek a síros
szükségnek? És mindig megsajnálom őket. Mikor átléptük a
sajnálat küszöbét, onnan már a rendelő fölényével tologatja
a pracliját a profilokon. Mert ő nem azt látja, hogy ez az ember
csinál nekem egy jót, hogy semmiért egy funkcionális ablakot
csinál, kurva gyors határidővel, nem, ő azt látja, hogy
lealkudott egy rendelést.
Lassan
körvonalazódik a lélekplasztika iskolája. A gyógyulást is csak
akkor lehet várni, ha az ember felismeri a betegséget és az okát.
Hogy tudja, hova kell hatni. Persze, mint a fogyás esetében, az
ember ha túlsúlyos, muszáj lefogynia valahogy, ha nem akar
elpatkolni hamarább. De nincs csoda pirula, ami a zsírból kocka
hasat varázsol, így muszáj életmódot változtatni és
következetesen betartani, hogy idővel hatásos legyen. Na így
vagyok én ezzel a lélekplasztikával, hogy egészségtelen életet
élek és változtatni kell rajta.
És
erre a változásra tettem fogadalmat.
Nap nap után ugyanezekkel a kérdésekkel szembesülünk mi is...Nem tudom, vigasztal-e, hogy nem vagy egyedül...?
VálaszTörlésNem vigasztal, Zsuzsa, mert egyrészt úgy érzem, hogy csúfságolnak velem, másrészt meg kevesebb pénzt viszek a házba...
VálaszTörlésIstenesen nagy a te türelmed!
VálaszTörlés