Özönvíz

És mondá az ember kora hajnalban feleségének, miközben kiméne a levegőre a teraszra, egész éjjeli lábfájdalmas gyötrődés után:
-Kedvesem, ugyanazt a szagot érzem, mint amit Andorrából hazajövet a francia tengerparton éreztem.
-Persze, - dünnyögé a pokróc alól a feleség durcásan, hogy merészelte az ő embere ilyen sötét hajnalon felébreszteni, - megint a tengerpartól álmodozol?
-Nem álmodozom én semmiről feleség, - szól vissza az ember a teraszról – csak furcsa, hogy se nem a csirkék szaga se az áramfejlesztő üzem szaga nem érződik, hanem egy nagyon kellemes sós szellő szagát érzem, megesküdnék, hogy ez a tenger szaga. És nem a Fekete Tenger szaga, hanem a Földközi Tenger szaga.

Niklodeon vala ez az ember, ki feleségéhez szóla vala kora hajnalban, egész éjjeli lábfájásos gyötrődés után.
És szívá magába a sós levegőt Niklodeon a teraszon és megesküdne, hogy ez a Földközi Tenger szaga, miközben szalada Jonásélu és igen hangosan elkezde kiabálni, hogy mester, mester, nagy baj van, hatalmas veszedelem jön ránk, irtózatos vizek hömpölyögnek felénk.
És jöve hatalmas tengervíz és elárasztá az egész országot, Niklodeon házának csak a teteje maradt ki a vízből.
Nosza volt irtózat és kétségbeesés, mert a hírek szerint dolgok történtek a Föld belsejében, ami miatt átváltoztak dolgok és természeti törvények és a sok víz bizony nem akara visszahúzódni, mint az özönvíz idején.
Nosza Niklodeon és családja felmenekültek a pajta tetejére, még annyi idejük volt, hogy a víz elől néhány szerszámot s pokrócot megmenekítettek. S teltek a napok a hetek, galambokat s halat ettek, a világtól elszakadva, hírt se kaptak sehonnan, a tető anyagjaiból ácsolt Niklodeon lakrészt maguknak, hála asztalos mesterségének.
Jöve aztán sokára arra vetődvén tákolt tutajon Korina és beszámola a hatalmas vészről és a tragédiáról, mely oda veszejté az egész világ lakosságát, aki valamilyen úszó alkalmatosságon megmenekült, rövid idő alatt éhen hala. De hírlik, hogy van egy sziget, ahol újra lehetne kezdeni az életet, de oda eljutni teljesen lehetetlen.
Nosza gondolkoda Niklodeon, mitévő legyen, arra sosem gondolt vala, hogy innen elmenni kéne, mindig azon volt, hogy megőrizni azt ami van, de ha így alakula a helyzet elkezde másképpen gondolkodni.
És lőn egy reggel elkezdte bontani a pajta tetején a tetőt, mely colos deszkákból volt összeácsolva, a szegeket is szépen kihúzta, kiegyengette és elkezdett egy bárkát ácsolni a pajta tetején belőle. Az ezer négyzetméter tetőből egy jókora bárkát ácsolt, hogy belefértek bőven az egészen, sőt még hely is marada másoknak, ha útközben túlélőt találnak. A hézagokat pedig szurokkal tömték be, mert a pajta régi tetője szurokkal volt szigetelve és arra csinálták aztán a fa tetőt, gondolván a hőségre.
És vala tizenöt erős vászon ablaksötétítő, amit még Andorrából hozott haza Niklodeon, mikor egy szállodát felszámoltak, szép zöld és tavaszi virágokkal rajta. Azok lettek a vitorlák.
És vala aztán egy nap, amikor szélnek eresztették a vitorlákat és az egészen elindultak az új világ felé.
Még ma is mennek, ha meg nem találták.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése