Összefogásos világ

Már éppen arra gondoltam, hogy ideje nyugdíjaznom már ezt az írásos munkásságot. Mert én elmondtam már mindet amit akartam ennek a világnak. Aztán beleütköztem ebbe az érdekes cikkbe: „Összefogott az USL-vel az RMDSZ Vajdahunyadon”. Nahát ez érdekes, gondoltam magamban. Egy kicsit melóztam a műhelyben a fiammal, egy újabb adósság budiajtónak szereltem a zárát, sarkait, tettem egy olyan belülről bezárható toló riglit, hogy ne aztán a kedves felhasználók holmi tomahawkokkal kezdjenek rá erősíteni valami kétszázas szegeket. És persze közben gondolkodtam ezen a szokatlan összefogáson. Mert ugye, ez az USL ez egy gittegylet a szociál demokraták, a liberálisok meg a konzervatívok között és fő közös tervük a kormányt félretenni, akik nem mások, mint a demokrata liberálisok és a romániai magyar demokratikus szövetség. Ott Bukarestben az USL balhéban áll az RMDSZ-el, halálos ellenségek. Látom itt Vajdahunyadon barátok.

Ja, most nem azért hozom fel, hogy ezen szörnyülködjek. Miért tenném? Viszont sok szempontból megnyugtatott a dolog.

Mert éppen a napokban azon törtem a fejem, és persze ezért nekem iszonyú fej és egyéb fájdalmaim keletkeztek, hogy ha az ellenségem magyar, akkor nekem kivel kellene szövetkeznem? Mert noha a térségben már nincs olyan, hogy istentelen, itt már mindenki konkrét keresztény, sőt vadkeresztény, akik középkori eszközökkel üldözik a rézbőrű gyaurokat. No nem megtérés, hanem máglyán való elégetés végett. Nos ezek ellen egy rézbőrűnek kivel kellene szövetkezzen? Mert ma is a többség, az erő, a beton emelkedik fölül, hogy uralkodjon a gyengén, az elesetten, a maflán, az őzön. Nemcsak erő fitogtatás, hanem jóllakás végett. A mai keresztes vitézek nem valami izom gyerekek hatalmas kardokkal, hanem hájasok, akiknek testét, szívét, eszét a zsír vonta be és egyetlen hatásos weaponuk a jó helyen és jó alkalommal való sziszegés. Mellesleg értelmetlen sziszegés. Viszont hatásos.

Nos egy ilyen világban, a gyámoltalan kivel szövetkezzék, ha látszólag az isten is a sziszegők tábora felé ontja az aurora boreáljait?

A jó hír az, hogy lehet szövetkezni. A mai cikk erről a furcsa szövetségről azt mondja nekem, hogy ami Délen és Nyugaton helytelen, az nem biztos, hogy Délnyugaton is helytelen. Ha Bukarestben eszik egymást az usl meg az rmdsz, Hunyadon jól elvannak egymással. Ez jó hír gyerekek. Mert én mindig is híve voltam annak, hogy ki kell egyezni. Meg kell kapni a megoldásokat. A kiutat. Azt mondta nekem egy nagymagyar pap, hogy nem az számít, hogy hat nap alatt teremtette az Úr a Földet s Eget, ami valószínű nem úgy volt szerinte, hanem amint a tudósok kimutatták, hogy ötmilliárd év alatt lett meg e nagy mű, na ő azt mondta, hogy sajnos, neki is onnan kell vennie a kenyeret, ahonnan olcsóbb, nem azt véve figyelembe, hogy az a pék magyar vagy nem. Utalván arra, hogy semmi sem kötelezi őt arra, hogy magyar asztalostól rendeljen.

Persze ezek első látásra nemszép dolgok. Viszont ha belegondol az ember mégis szép dolgok. Mert ha az istenek, a mai keresztesek és a mai bölcsek tudnak mindenféle szövetséget kötni, mitől ne tudna a szegény ember is mindenféle szövetséget kötni?

Hát a mai hír, azt üzeni, hogy szabad a pálya gyerekek. Evangélium ez! Szövetkezzünk a magunk érdekében. Bárkivel. Fasza! Tiszta Woodstock. Route 66. Jöhet a narkó. Elszabadultak az ördögök. Lölöt lehet lógatni. Nincs többé különbség. Énekelheti a kikopott nyári gumi: „ha én lánctalp lennék...”

Nagy dolog az, amikor a kisember megkapja a nagyembertől a feloldozást, hogy nézd, én fajtalankodok, az hogy néha te kivered, az semmi. Én a világot fordítom ellened, hogy te nem alszol emiatt, az semmi. Fordítsd te is ellenem a világot. Ezt mondja a mai nap híre. A mai nap híre még azt is evanghélizálja nekem, hogy a kisembernek is joga van lázadni, szövetkezni. És a mai nap híre arról is bizonyságot tesz előttem, hogy megszűntek a különbségek: nincs jobbos, nincs balos, nincs lenti, sem fenti. Nincsenek elvek. És ha nincsenek elvek, akkor mi a kisember, hogy hobbyból elveket őrizzen kárára?

Ha az én ellenségem magyar, kivel szövetkezzem? Az én ellenségem nemcsak odamond nekem, hogy na jól megmondtam neki, hanem kell neki a mindenem. És csak arra vár, mint a patkány, hogy a fürjecske kidugja a fejét a rácson, hogy lekaphassa a fejét.

A mai nap üzenete az, hogy szövetkezni csakis az ellenségem ellenségével szövetkezhetem. Ha magyar az ellenségem, akkor románnal kell szövetkeznem. Mert hiába szövetkezem magyarral, varjú nem vájja ki varjúnak a szemét.

Horror egy bejegyzés, mi? Pedig tisztára pozitív.

Azon is elgondolkodtam, hogy vajon mit érez az ember, amikor kikötik a máglyára és elkezdik alatta meggyújtani a szalmát? És közben nézi a feleségét, és gyermekeit, amint sírnak és reszketnek a félelemtől? Azt hiszem, hogy bennem egy hatalmas önvád és harag lenne, hogy amikor lehetett volna, nem vágtam el az összes pap torkát. Erre gondolok most. Hogy nem szabad megvárni, amíg az inkvizítorok feltesznek a máglyára, mert nem a máglyán elégettek támadnak fel harmad napjára, hanem a keresztes lovagok, akik isten nevében ölnek ártatlan gyermekeket és nőket és betegeket, öregeket.

Ideje elhessegtetni azokat a hülye álmokat, hogy majd egyszer szép és jó lesz a világ, majd aztán Coelhoval és Teréz anyával kéz a kézben fogunk futkározni a szabad, boldog világban. Ezek hülyeségek. Mert szabad és boldog világot nem így csinálnak, hanem úgy, hogy összefognak. Tudnak valamit a hatalmasok, hogy feszt összefognak. Miért az összes pénzember benne van valami ilyen világot vezető gittegyletben? Azért, mert az erő a gittegyletekben van, nem az álmodozásokban. És igaz az, hogy kevés gazdag ember van a világon, mégis erősek a gittegyletek által. És ezek a gittegyletek nem valami imádkozó helyek. Nem horoszkópokat olvasnak, és nem kémlelik az eget, hogy vajon a holnap mit hoz a szerencse, hanem nyomják sorozatban a lovettát.

Mi lenne, ha a szegény ember is szervezkedne és gittegyletezne? És ne a gazdagokból válasszon magának bölcset, vezetőt, hanem ugyancsak egy csórót. Hiába nyafogunk, hogy korrupt és bandita ez a világ, mert semmit nem teszünk az ellen, hogy ne legyen ilyen. Csak tátjuk a szánkat és nyálazunk bámulatunkban. Ennyit csinálunk. Ennyit is érdemelünk.