Azt
mondja a kínai, hogy ha ebben az életben boldogtalan vagy, ne
búsulj, majd egy másikban boldogabb leszel. Ez így fasza.
Tökéletesen beleillik Gandhinak abba a mondásába, hogy: "Magad
legyél a változás, amit a világban látni akarsz." Az
ember amikor hirtelen megvilágosodik, úgy érzi, hogy na most aztán
lesz ebből egy szép utazás, egy jó kis ujjá születés. Ezek az
utazások ideje talán attól is függenek, hogy az ember egyáltalán
mit keres? Mert ha minden áron meg akar valamit érteni, anélkül,
hogy a saját igazság érzetét is belevesse, csak egyszerűen
elfogadni azt amit neki mutatnak, akkor sokat el lehet bambulni
ezeken az utakon. Nekem ez a hindu -féle buddhista utazás a
tegnaptól máig tartott. Mert miután meguntam a gyümölcs fáim
simogatását, hogy be szép, meg milyen fasza a madarak csicsergése,
a határon látom, amint hat vagy hét kutya eszeveszetten kergetnek
egy alacsonyan repülő szerencsétlen fácánt. Még az a kis kutya
is kullogott a falka után, amelyiknek semmi esélye sem volt elkapni
azt a fácán madarat. Ki tudja milyen reinkarnálódott kínai bölcsesség
vezérelte a futamát? Ebben a zen-es állapotban elgondoltam, hogy
vajon az a menekülő fácán, milyen fengsujos görbéket követ?
Most ebben a pillanatban hogy éli meg a: "Magad legyél a
változás, amit a világban látni akarsz." -t? Ahogy elnéztem
a levadult kutyafalkát, nem igazán véltem bennük felfedezni holmi
békességre hajlandóságot. És itt akadtam el. Mert az rendben
van, hogy a kertemet alakíthatom a kedvem és buksztárcám szerint.
De mit kéne magamon elkövessek, hogy az ellenségem ne rohanjon
utánam eszeveszetten? És mit kéne magamon alakítanom, hogy ne
érezzem a fenyegetettséget? Mert mit akarok én látni a világban?
Hogy magyar embertársaim megelégszenek azzal, amijük van és nem
kell nekik az, ami az enyém. Hogy ne nézzen le engem az én magyar
embertársam azért, mert ilyen kétbalkezes matató vagyok és noha
a tékozló fiú szerepét kaptam az életben, nem azt várom, hogy
levágják nekem a legszebb birkát. Ne vágják le, ne sajnálják
tőlem, mert nem megyek haza mindaddig, amíg csak azért várnak
haza, hogy tönkre verjenek, hogy elvegyék mindenemet. Hát ezt nem
tudom, hogyan változtassam meg magamban? Az ilyen változtatás csak
egyféleképpen lehetséges, ha alacsonyan repülök, mint az a fácán
madár. Ha pakolok és megyek. És mindent itt hagyok, hogy
felprédálják.
Vettem
azt a fáradságot, hogy elolvastam ennek a Gandhinak a wikipédiás
változatát. Mert érdekelt, hogy aki ilyent mond, mint ez a „vedd
ki a szemedből a gerendát...” mit pakol az asztalra? Mert az
ilyen messiásokkal én megjártam párszor. Mindjárt ami a szemembe
akadt, hogy elég hamar létre tudta hozni az életében azokat a
változtatásokat, amilyennek akarta a világot. Neki már gyermeke
volt, amikor a magunkfajta a pattanásait kenegette vagy inkább
önkezűleg segített magán. Aztán jogot sem akárhol valamilyen
indiai kóceráj egyetemen végezte, hanem Londonban. És így
tovább. Neki legfőbb gondja talán a cserepes fák metszése volt.
Sejtettem én, hogy egy űzött, egy adósságokkal tele ember nem
találhatott ki ilyen mondást, ami egyértelműen arra utal, hogy
itt a lélekről van szó, nem az életről. Az élet az, amikor a
kutyák űzik a fácánt. A lélek az, amikor ávéznak a boltíves,
visszhangzó templomokban. Amikor az ember a saját visszhangján
gyönyörködik, eszébe juthatnak ilyen gondolatok. Hogy legyél te
a változás. Hát legyél te a változás. Ne kívánd a másét. De
hát nem kívántam. Nem én kívánom a másét, hanem más kívánja
az enyémet. Vajon kinek van olyan mondása, amitől az ellenség
békében hagy? Mert ha az ellenség olvassa azt, hogy "Magad
legyél a változás, amit a világban látni akarsz," ez neki
egyértelmű. Azt akarom látni a világban, - mondja ő - hogy a
másik java is az enyém. És ki legyen a változás? Hát ő. És
változtat. Megy és elveszi. Gandhi mondta. Az isten mondta. Nekem
hiába mondja Gandhi. Mit tudok én változtatni? Lőjem le a pasast?
Meneküljek el? Miféle változtatás ez?
Lám
lám. Nem nekem valók az ilyen spirituális elmélkedések. Ezek jók
az ilyen Hamvas klubokban. Hangzatos hindu meg buddhista
zagyvaságok, ilyen keresztény zagyvaságok társra találása. Jó
kis görög mitológiával fűszerezve, hogy komolynak és
érthetetlennek hangozzék. Mert minél zavarosabb, minél
misztikusabb valami, annál komolyabbnak hiszik.
Azért
is válasszák szét a lelkit, a szellemit a testitől, mert azt
mondják, hogy az albérlet kérdése, a bankrészlet kérdése nem
az élet legfőbb kérdése. A lelki dolgok, a szellemi dolgok az
élet legfőbb kérdései. A tőzsde, a valuta ingadozás, a kamat,
az uzsora, a zsarolás, a parancskiosztás, azok csak eszközök. A
szentlélek bank csak eszköz. A nagy spirituális messiások kezében
fontos és nélkülözhetetlen szent eszközök, a kisemberek kezében
a Sátán szerszáma. Add meg a császárnak azt ami őt illeti, és
add meg az istennek, illetve a földi helytartóinak azt ami az övék
és menj békével. És igazuk van. Mehetsz békével. Mert ha nem
adod meg mindenkinek ami jár, nem fogsz békével menni.
Csak
hát eme szolgák közt is van olyan, aki megelégszik azzal amije
van és van olyan, aki nem elégszik meg azzal amije van. És akkor
istenileg felhatalmazva érzi magát, hogy elvegye a másiktól. És
az isten nem ellenkezik. Sem földi isten, sem égi isten.
Hát
nem ezt a világot akarom én látni. Már többször leírtam, hogy
mit akarok én látni.
Szia! Ne haragudj, korán reggel véletlen kitöröltem a megjegyzésedet. Ha nem túl nagy kérés, újra pötyögnéd? Egyébként részemről is a szerencse, valahogy a google adott ki, és a blogodba tévedtem és tetszett...tetszik is! :-) Köszönöm: Anett
VálaszTörlés" ..ha ebben az életben boldogtalan vagy, ne búsulj, majd egy másikban boldogabb leszel."
VálaszTörlésFaszság. Leginkább azok vallanak ilyeneket, kik itt is jól érzik magukat.
Az én szemléletem szerint az élj a mának elvben van a legtöbb ráció.
VálaszTörlésA lélekvándorlás jó pofa hit, de olyan sok benne az illúzió, hogy képtelen vagyok azonosulni vele.