Pízverde

Mindent megértek, mégsem értek semmit.
Megértem, hogy fontos nekünk magyarnak megmaradni, de nem értem, hogyan lehet magyarságunkat zsaroló politikával megőrizni? Sosem gondoltam, hogy ide jututnk mi magyarok, legalábbis erdélyi magyarok, hogy csendben elnézzük, és ezáltal elfogadjuk politikusaink kétségbeesett kapkodásait az utolsó órában, csakhogy bármi áron szavazatot kapjanak. Én mindig azt hittem, hogy a gyümölcs az egy olyan dolog, ami terem vagy sem, attól függően is, hogy mennyire gondoskodik róla a kertész. Úgy tudtam, hogy mindennek ideje van és a legjobb mindennek megvárni a természetes idejét. Lám a melegházas pardicsom ízetlen, hiába piros. Tele van vízzel, ehetetlen. Azt hittem, hogy a gazdagság szorgalommal gyűjthető össze, nem egyik napról a másikra összeharácsolva. Most minden úgy néz ki, mintha jönne a jégkorszak és mindenki kétségbeesetten gyűjt, rabol, felhalmoz, senki nem gondol a holnapra, hogy a mai cselekedetével holnap mit rángat magára, családjára, nemzetére?
Olyan az egész mint egy pokróc pofájú nagy darab brutális férfi, aki attól tartja magát nagy vitéz magyarnak, hogy feleségét veri, gyerekeit feszt dorgálja, egy kedves szó el nem hagyja száját, iszik, jókat zabál, kevesebbet mosdik, mert ez a kép illik egy igazi ősrégi lovas hunhoz. Ettől a képtől a hollywoodi reptéri szerelemvallásig annyi a különbség, amit Márai Sándor megírt: Amerikában az ember becsületes munkával mindent összeszedhet. Amíg mi itt a nagy magyarságharcunkkal éhen halunk. Tudom, már ennek a puszta gondolata is egy hazaáruló magyarnak lehet engem tekinteni, de én már ilyen földhözragadtan fogok meghalni. Sőt úgy érzem, lassan kezdem belátni, hogy nincs ezen a világon szebb és értelmesebb dolog, mint a pénz. Mert minden többi annyira ki van forgatva, át van értelmezve, agyilag kimosva, hogy már kezdek nem vágyni semmi mai értelembe vett szellemi-lelki jóra, inkább arra kezdek vágyni, hogy becsületesen meg tudjak keresni annyi pénzt, amennyivel meg lehet élni. Élni, anélkül, hogy feszt a pofámba vágja valaki, hogy tartózom, hogy adót csalok, hogy nem vagyok elég hazafi, hogy nem vagyok elég magyar, hogy nem vagyok elég hívő.
Rájöttem, ebben az életben az ember sosem lesz megfelelő, ha szellemi lelki úton keresi a megváltást. Talán megfelelő készpénz készlet több nyugalmat biztosít, mint a szellem és lélek falánksága, mely soha nem akar betelni, csak örökké keres, mindig bizonytalan és sosem elégedett. Mint egy finnyás vénkisasszony.
Így látom én a mai, történelmi idő sújtotta magyarságunkat. Eszeveszett politikai széthúzások, amik megbomlasszák az amugyis gyenge közösséget. Amellett, hogy létrejönnek az extrém pólusok, egy hatalmas bizonytalan, elhidegült, kiábrándult tábort hagynak maguk után a mindennek mondható, de nem egyenes, korrekt és demokratikus politikai erők.
Azt mondani ma, hogy miért nem szövetkeznek a jó ügy érdekében, tiszta bolondság lenne, mert kérdés, hogy melyik fél van a jó ügy oldalán? Semmi értelme szövetségkötésekről beszélni, mindaddig, amíg a tét mindig a másiknak a tulajdonát bekebelezni. Egy más fajta ébredésre számítani, reménykedni, nincs értelme. Legfeljebb az eljövendő jégkorszak után. Biztos van abban a tízezer éves életciklusban egy idő, amikor a jó természetesen, szükségszerűen és jogosan van jelen, nemcsak emlékekben, álmokban.
Addig is a pénz adta szabadság konkrétabb és hitelesebb. És élvezhetőbb.
Persze, mondhatjátok, meghibbantam. De nem. Sosem idegenkedtem a lóvétól. Tisztán emlékszem Ricsi az unokatestvérem mondta egyszer, hogy a pénz nem boldogít, de fenntartja a boldogságot. Sokszor kellett igazat adjak neki az életben. Mert arról könyveket írhatnék, hogy a pénztelenség mennyi boldogtalanságot okozott az életünkben. Mert akinek nincs pénze, de mégis élni akar (aztakurvaannyát), mennyi szart, megaláztatást kell lenyeljen, mennyi szar munkát kell elvégezzen, évről évre egyik albérletből a másikba utazik, ahelyett, hogy világot lásson, élvezze az életet. Például a napsütést egy unalmas délután.
Itt baszta el a politika. És itt baszta el a magyar értelmiségi, lelki ember, legyen az bármilyen funkcióban, hogy nem törődött a kis magyarságának a jólétével. Ott fájt neki. Mert zsíros fizetése mellett csak azért járt a szája és bolondította népét, hogy abból neki, csak neki származzon haszna. A nép meg legyen hazafi, lelkes barom, aki élete árán is megvédi őrült vezetőit.
Mert nem azért fogytunk el, mert nem voltunk képesek férfiak lenni az ágyban, ahogy sok ilyen brutális sőrvitéz nagymagyar szugerálni szeretné a gyengébbek lelkébe, hanem azért, mert nincs képe a jövőnek. Azért. Mert lejárt az az idő, hogy a munka holnap is munka lesz, amiből tisztességesen meg lehet élni. Nem látni a holnapi megélhetést. Amit látni lehet és azt nagyon tisztán, hogy lesznek polgárháboruk, zavargások. Gyűlölettől, telhetetlenségtől átitatott mindennapjaink semmi jóról nem adnak hírt.
Azért mondom én, hogy most valahogy egy kis készpénz több lenne mint bármilyen lelkesítő duma.
Most már nem lélek ébresztőkre van szükség, hanem egy kis píznyomó szerketyára.

7 megjegyzés:

  1. Ha most a Marosvasarhelyi Orvosi-ra gondoltal a zsarolassal, hat oszinten itt kisse mellelottel ugyanis ott a meglevo torvenyt koveteltuk hogy tiszteletben tartsak, es nem zsarolt senki senkit, sot ha tenylegesen sikerul eletbe leptetni anelkul hogy a felvarost osszetortuk volna, akkor az mar valami.

    VálaszTörlés
  2. Ez is benne van a pakliban, de nem kimondottam a marosvásárhelyi helyzetre céloztam. Viszont ebben a dologban sem értek semmit, mert egyik fél ezt állítja, a másik fél meg azt. Hogy törvény? És mi van a törvényben? Annak megértése számomra nagyobb rejtély, mint a Bermuda háromszög. Viszont ha a románok olyan nagyon nem akarják, csodálkozom, hogyan lett belőle törvény?
    Szeretném, ha minden szép és jó lenne, de azt látom, hogy nehéz összehangolni az érdekeket. Az erőszakos megoldásokban meg végképp nem hiszek. Mert erőszak erőszakot szül, bárkinek legyen igaza.
    Azt kétlem, hogy csak ez az út van érdekeink érvényesítésére.
    Van nekem egy vadállat szomszédom, aki minden áron meg szeretné kaparintani azt ami az enyém. Magyar ez az ember, nem román. Sokszor megfenyegetett, rólam hamisan árulkodik másoknak, mocsok módon lejárat mindenhol. Nem tudom, hogy védjem ki támadásait, talán várom én is mint a bunyós filmekben hátha a gonosz megbotlik saját csapdájában és nekiesik egy villanypanónak és legrillezi egy pár ezer volt, egyet tudok, ha én is hasonlóan agresszív lennék, ma talán börtönben lennék, vagy mittomén. Lehetnék agresszív, csak az isten óvjon mindenkit attól, hogy én agresszív legyek.
    Most ha én elfogadnám az rmdsz politikát, hogy lepaktál az ellenséggel, csakhogy kicsikarjon tőle némi hirtelen előnyöket, amiket legyünk őszinték, az első dolga a következő kormánynak az lesz, hogy visszavonja őket (hab a tortán, hogy nem lesz képviselőnk többé a parlamentben), akkor nekem sem lenne más dolgom, mint elmenjek itt Hunyad megyében a Vátrás pártba, hogy telhetetlen szomszédom ellen szövetségest találjak. Ezt kéne csináljam, nem? Nem csinálom. Habár csinálhatnám, mert a röhej az, hogy egyik magyar sem szövetkezne velem, mert senki nem akar ujjat húzni egy támogatott goréval.
    Élet halál esetben persze átgondolom a dolgokat. De jelenleg az erdélyi magyarságnak sokkal nagyobb a baja, mint ilyen módon kiharcolni jogokat.
    Persze tévedhetek. Talán emiatt nem vagyok semmilyen mozgalom tagja. Én ma is azt vallom, hogy ha egy jól menő gazdasági életünk van, gyermekeinknek tisztán látszik a jövő, akkor érdemes lépéseket tenni az egyéb jogainkért is.
    Lehet elvileg igazunk, de egy millió ember szava a húsz millió ember szava ellen a tét. Háború esetben is meg szokták gondolni ezeket a számarányokat.
    Hogy igazság? A szomszédom szerint igazságtalanság, hogy én létezem, hogy létezni merek. Nagyobb, gazdagabb, hatalom áll mögötte. Neki ad mindenki igazat. Igaza van? Nincs. Az erő dönti el, hogy kinek van igaza.
    Van Hamvas Bélának egy nagyon találó írása erre nézve, a lényege az, hogy ha egy nagyobb hatalom le akarná támadni, akkor inkább megadná magát, többlet adót fizetne, semmint hagyja magát megöletni. Gyávaság? Lehet ezen vitatkozni. Viszont a kommunizmus nem tudta kiirtani a magyarokat. A demokrácia meg szabályosan elűzi a magyarokat. Most meg éppen a pofázás hiányzik részünkről.
    Persze lehet erről vitatkozni, és kell is ezekről vitatkozni, mert azt látom, hogy van egy nagy réteg magyar, aki nem nyilatkozik, nem mer véleményt nyilvánítani, mert úgy van beállítva a dolog, hogy mindaz a magyar, aki ma nem pofázik az áruló. Hogy félti a seggét, azért nem pofázik. Attól, hogy félti a seggét, még lehet a véleménye is más. Ezeknek viszont nincs fórumuk. Ha ez langyos magyarság, akkor én a langyos magyarok fórumán szólaltatom meg a véleményemet.

    VálaszTörlés
  3. Ez a világ pénzalapú. Ha lenne elég dohányunk, senki nem politizálna. De kinek mi az elég. Van, aki a rengeteget is kevesli. Az emberi értelem, és a pénz (vagy valamilyen érték) a lehető legrosszabb párosítás, mert kialakítja a kapzsiságot. Emiatt, amíg a világon létezik ezeknek a feltételek valamelyike, megnyugvás soha se lesz. Ezért volt Jézus is teljesen vagyontalan. Véleményem szerint.

    VálaszTörlés
  4. nem sertegetni akarlak, szo se rola, csupan olvasgatom idonkent amit irogatsz es tetszik a gondolkodasod, viszont mindennek tobb oldala van, es sajnos mi sokszor nemis latunk a dolgok hata moge, viszont ez az egesznek persze kampany szaga is van, mert az udemere segitsegevel ujra elokerult a magyar kartya, hogy a sok barmot az urnakhoz mozgositsak, es amint en latom, most mar kell is vmit letenni az asztalra az udemerenek, ezert a "gazdak" adtak egy csontot neki, hadd legyen min ragodjon a magyarsag hogy ime, megis kepesek voltak kiharcolni valamit, ami mar amugyis a torvenyben adatott volt, csupan az altaluk elfogadott torvenyt, eletbe kellett leptetni.

    VálaszTörlés
  5. Én mondjuk azt sem értem, hogy ha van már egy törvény, akkor miért kell ugyanazt zsarolni, aki kiadta a törvényt? Ha az a törvény törvény és nincs betartva, akkor simán fel kéne jelenteni annak az alkotmány ügyészségnek vagy mi a franc. De ezt az Ungureanut sem értem, hogy azt mondta az este, hogy jóváhagyta ezt a törvénybetartási micsodát és még ezentúl tíz napig tárgyalni fogják. Szóval nem értem, mi folyik itt? Ha meg senki nem tart be egy törvényt, akkor simán elő kell terjeszteni az Eu elé, nem? De hogy zsarolj egy kormányt, hogy betartson egy törvényt...ezt nem értem. Pedig igyekszem érteni.
    Más szempontból pedig a feleségem románul végezte az egyetemet, a gyógyszerészetin. Szakmailag azt mondta jobban járt. Nem is kellett lemondjon magyarságáról, nem is lett román, most magán patikában főnöknő. Jöttek aztán ilyen fiatalka lánykák, frissen végeztek egy vak hangot nem tudnak románul, rémesen törik a nyelvet, képtelenek románokkal kommunikálni. Ez egyáltalán nem jó szakmailag nekik. Attól, hogy magyarul végeztek, nem olvasnak többet magyarul. Szerintem el van túlozva ez az iskola dolog is. Inkább kampányszaga van az egésznek, mint realitása. De elég az, hogy a románokat vérig sérti.
    Én csak azt szeretném érzékelni, hogy ha a magyarság vezetősége, most mindegy, hogy az rmdsz vagy a Tőkés, ha legalább annyira törődnének az emberek megélhetési boldogulásával, mint a magyar nyelvű iskoláztatással, sokkal több szavazatot kapnának, mert a semlegeseket is érintenék. De azt látom, hogy ilyen tanügyi célokra adnak mindenféle pénzeket, ezekre pályáznak és világos, hogy ezeken lovagolnak. De ezen problémák még nem oldják meg az erdélyi magyarok életét.

    VálaszTörlés
  6. A konkrét esetet nem ismerem, de a megélhetési politikus nem ért máshoz. Tőkés megkapja a hívektől az egyházadót, vagy mit, fizetést. Aki viszont leteszi a kereskedői kötényt, és otthagyja a szatócsboltot, már nem akar, de esetleg nem is képs visszaállni egy TESCO-ba árufeltöltőnek.

    VálaszTörlés
  7. Koncsag Előd "Konnekt iskola" blogján hagytam ezt az ide is aktuális megjegyzést:

    "Én csak azt nem értem, hogy ha törvényileg jogunk van hozzá, mit kell ezen még tárgyalni meg osztozkodni, tüntetgetni meg ilyenek? Vannak bíróságok, döntsék el ők, hogy kinek van igaza. Egész az atyaúristenig fel kell terjeszteni a dolgot, ha igazunk van. Ebben benne vagyok és aláírok bármilyen ilyen petíciót, vagy valami hasonlót. De nekem az az érzésem, hogy az rmdsz azért foglalkozik ilyen mód ezzel a dologgal, hogy felhívja magára a figyelmet a választó polgáraival szemben. Ha van erre törvény, ahogy mondják, akkor tessék ezen a vonalon feljebb menni, és ne rimánkodjanak a kormánynak, hogy lécci-lécci me ha nem nem barátkozunk. Ez számomra, mint választópolgár lealacsonyító.
    Egy másik ügy kapcsán meg, a csángó ügyben is, az egyik fél azt mondja, hogy sikkasztás volt, a másik meg azt, hogy nem volt sikkasztás. És mocskolják egymást hetente. Nem értem. Akinek igaza van, miért nem pereli be a másikat? Azt mondják bizonyított tény, hogy sikkasztás volt. Akkor kérem pereld be. Ha nem sikkasztottál, akkor pereld be azért, mert nyilvánosan le akarnak járatni. De senki nem tesz semmit, ami számomra egyértelmű, hogy egyik fél sem tiszta.
    Ne haragudj, hogy ennyit írtam, de úgy érzem, hogy a történések nincsenek eléggé és tisztán kibeszélve. Minden homályos és az érzelmi szintekre van terelve. Eleve úgy van feltálalva, hogy csak érzelmi szinten lehessen erről beszélni. Többet várok el a modern politikától."

    VálaszTörlés