A Föld szeretet párája

Fejest bele: a szeretet az Úrtól jön?
Vajon miért viszonyítunk mindent Istenhez? Miért érzem azt, hogy minden dolgunk erőltetve van az Istenhez kötve? A mai életünk arról szól, hogy félünk egy felsőbb hatalomtól, aki nélkül nem lehetünk semmiképpen és sehogyan, viszont az egyoldalú szerződés szerint neki jogában áll minket próbatételek elé állítani, ismervén véges állapotunk határát és idejét is. A mi dolgunk nem más, mint egy fajta „szociális” hálóként elfogadni ezt a rendszert, imával, türelemmel és sok sok alázattal.
A nagyon hívő ember mindenben kikéri isten akaratát. Bármiről legyen szó. Munka, étel, számla, házvétel, szerelem, szaporodás, autó márka, stb.
Az ember azt mondja, minden apró porcikája az életnek határozottan irányítva van. Hiába ültetem én el a hagymát, mert a hagyma, a gondolat, az érzés az istentől jön. Én csak egy engedelmes vagy engedetlen polgára vagyok ennek az életnek. Viszont sokat nem számítanak a megannyi jócselekedetek egy rákos megbetegedés esetében. Bármennyit imádkozik az ember. Elhull a jó is, a gonosz is. Ha elrabolnak egy gyermeket, amíg imádkoznak a jó emberek, addig talán a szerveit már átültették a nem imádkozó gonosz emberekbe. Mégsem lázad az emberiség. Mert hátha mégis most az egyszer az ő jóléte azért van, mert megtartja az írás minden betűjét?
Csoda e, ha a szeretet az Úrtól jön és mi töredékét tovább adjuk? Nem. Nem csoda. Egyáltalán nem csoda ez. Istentől jön e az a szerelem, amely felfal ruhástól, ruhátlanul, szőröstől bőröstől?
Vajon miért fél az ember bevallani, hogy tökéletlen hús vér állapotában is tud szeretni, isten akarata, beleegyezése nélkül is? Én meg merem vallani, hogy előbb volt bennem a szeretet semmint az Úr ismerete. A szeretetem által jutottam hozzá, fedeztem fel őt. Nem fordítva. Nem jött nekem álmomban senki (jó nőkön kívül), hogy felébresszen valamire.
Ez a dolog, hogy az emberek egymás tulajdonai a házasság révén, szerintem nemhogy egy maradi dolog, hanem egyenesen brutális. Hogy egymásnak nem tulajdonai, az nem jelenti azt mindjárt, hogy elszabadult a pokol és mást se csinálnak, mint csoportban szexelnek. Viszont érdekes a dolog akkor, hogyha nem lenne ez az isteni „szociális” háló, akkor az egyébként sűrűn imádkozó ember gruppenszexelne? Isten szeme az aki meggátolja benne? Vagy a másik fél iránti szeretete, szerelme?
Nem e lenne nagyobb a szeretet csodája, ha az csak úgy a földből, a testből fakadna? Mert nem e mindent a szeretet éltet?
Ha meg tudnánk érteni ezt a szeretetet, vajon meg tudnánk érteni Istent is? Meg kell e nekünk Őt érteni? Mert mi van, ha nekünk nem az a dolgunk, hogy megértsük őt? Hanem kaptáljuk a szeretet energiát a földből, a levegőből, hogy szeretetben tudjunk élni, mint a növények és állatok?
Azt mondják, hogy manapság a házasság egy káefté. Egy cég, ahol adnak, vesznek. Vajon ki intézményesítette a házasságot? Nem e a vallás? A jogi következményei valamennyit visszaszorítottak a válások arányaiból, mihelyt lazultak a feltételek, megszaporodtak a válások száma. Sőt, a modern ember már nem is szívesen él a házasság intézményével. Az ember filmekben látja, hogy a két fél szívélyesen elbeszélgetnek egy vacsora közben, hogy drágám, ez nem megy tovább. Megegyeznek, azért még egyet dugnak és azután mindegyik távozik a saját zenés cédéivel. Tök kulturáltan, jelenet nélkül. A hagyományos házasságok nagyjából erőszakosan bomlanak fel. Úgy, hogy évek óta nem dugnak, legfeljebb a zsozsót egymás elől, meg a pálinkát, és a verekedés sem egy ünnepi dolog, hanem hétköznapi. Sőt egy szent dolog is, amiért is nem avatkoznak bele szomszédok, barátok. Vajon az ilyen helyzetekben hova lett az isteni lélek? A józan ész? Aki kitermelte a kőolajat és feltalálta az ABS féket?
Nem tudom. De úgy érzem jó lenne egymást megismernünk kötelékek nélkül. Ember és Isten, csak úgy, az ismeretség kedvéért, nem a Mester és Szolga státus kedvéért. Ember és Ember ismeretére nem látok sok esélyt, meg egyelőre elképzelhetetlen mindaddig amíg a birtoklásról nem tudunk leszokni.

5 megjegyzés:

  1. Hát most belecsaptál a lecsóba!
    Loccsan a zsír, fröccsen a paradicsom, és a kolbász épp szemen talál.
    Nem mered kimondani, hogy isten nincs, mert akkor minek teremted újra és újra naponta.
    Attól meg még jobban berzenkedsz, hogy van, mert egy igazságtalan, láthatatlan nem élő nem holt lényt kell a középpontodban tartani a családod, asszonyod, szeretőd, s akár a gyermeked helyett.
    "Most légy Okos Domonkos!'
    Valaminek kell lenni, mert amikor az a rengeteg ember elindul együtt jól érezni magát egy zarándok útra, akkor kit-mit éreznek?
    Én könnyen mondom, hogy Neked muszáj ISTENT alkotnod, mert alapbeállításod. Beléd nevelték, mert ez az oltvány almafán szilvát terem közel 50 éve. Ezt már szilvafaként fogják kivágni.
    Ne ezt feszegesd!
    Szerintem barátkozz meg a kegyetlen mindentlátó-halló-hatóval, hogy ne bontani, hanem építeni tudj.
    De hangsúlyozom, hogy szerintem.

    VálaszTörlés
  2. "hogy ne bontani, hanem építeni tudj"
    azt mondta nekem egyszer egy pap, hogy amíg a falak épülnek, senkit sem érdekel, hogy a közösből mennyi tűnik el. Sajnálom, hogy nem él apám, hogy ezeket meg tudjam beszélni vele, mert számomra ő volt az egyedüli Istenismerő, akitől elfogadtam Istent. A mai vallások, ez az "építkező" pozitívizmusuk vitt engem a kétely határaihoz. A mai istenkép, amit eléggé cinikusan mutatok be a tékozló fiú sorozatban is például, számomra egyenesen undorító. Meg az a rengeteg elindult embertömeg sem tud meghatni, hogy mit érez vagy sem, én a koncerteken sem tudtam őrjöngeni soha, habár azt mondják kéne lennie egy fílingnek. Az én érzéseim máshol indulnak be. És ez az ami elgondolkodtatott. Mert rájöttem, fontosabb az ember, mint az isten. Isten tud magáról gondot viselni, de a feleségemnek, a gyermekemnek én kellek.
    Nem merem kimondani, hogy nincs isten, mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy nincs. Nem is akarom bebizonyítani, hogy nincs. Csak elcsodálkoztam a természeti erők nagyságán. És elgondoltam, hogy mennyire csodálatos lenne, ha ez a világ magától jött volna létre. És benne a szeretet is magától lenne, mint ahogy a fűzfám levelei is naponta egy centit nőnek,zöldülnek.
    Apámnak mondtam, mikor kicsi voltam, hogy szeretném, ha nem lenne Isten és ha meghalnánk nem lenne semmi utána. Mosolyogva kérdezte, hogy miért? Azért, mondtam neki, mert akkor nyugodtan halhatnék meg, hogy eleget tettem az élettel szemben, ami engem illet. Azt mondta, ezért ne idegeskedjek, mert eleget fogok tenni, még akkor is ha van Isten. Aztán persze ahogy nőttem az otthoni próféciák nem voltak elegek. Vallásokat,közösségeket kerestem, mint más minden normális ember tájakat, templomokat, régi épületeket, állatokat fotóznak. És ezek voltak a spirituális útjaim nagy tévedései vagy felfedezései. Ki tudja? Élni akarok a mai napért. Valahogy elegem van a jövőbe fektetni.
    Lehet erről sokat filózni. Éppen a kocsiban ülök, várom a fiamat, mindjárt kijön a cserkész foglalkozásból. De ha valakinek kedve van, folytathatjuk. Ne azzal az igénnyel beszélgessünk, hogy lerakjuk az új világnézet alapjait. Csak pletykáljunk, mint a magozó nyanyák a ház előtti gázcsövön ülve.

    VálaszTörlés
  3. Isten nincs? Biztosan? Egyáltalán, mit jelent a név, Isten? Kinek, mit jelent? Kinek, mit testesít meg? Mi a hit? Mindenkinek van hite. Van, ki Istenhez köti a hitét. Van, ki máshoz. Aki máshoz, annak meg az az Isten. Na jó. Inkább abbahagyom, illetve bele sem kellett volna kezdenem. Kéne még legalább két oldal. :))

    VálaszTörlés
  4. Te csak hirdesd a magad hitét, véleményét, Istenét és istentelenségét továbbra is! Bár az enyém másmilyen, érdekel a tied és szeretni is tudom. :)

    VálaszTörlés
  5. Én is Boldog BoLÓndok Napot kívánok!! :))
    http://www.facebook.com/lovasok.hu

    VálaszTörlés