Szeretlek Magyarország.

mattesonart.com
Az asztalosság is olyan, mint egy dal. Ahányan előadják, másképpen szól. Ugyanaz a dal, a szöveg, mégis más.
Egyszer elmentem egy magyarországi pasassal nagyon messze, elvittünk valami emeletes ágyakat. Az úton jó magyar zenét hallgattunk. Egy darabig csak hallgatagon hallgattuk. Mondom a pasasnak egy idő után, milyen jó ez a magyar zene. Aztán szó szót hozott. Kiderült, hogy ugyanazt a zenét másképp hallgatjuk. Ha meg sokat beszélgettünk volna, még talán meg is vert volna az a magyar ember, mert kiderült, hogy én egy áruló magyar vagyok. Én azt hittem, hogy az a zene a minden magyarokhoz szól, nem csak egyes magyarokhoz. Én azt mondtam, milyen szép és nagy nép vagyunk, lám milyen jó szép zenét tudunk alkotni. Dolgozni is más ha magyar zene szól. Felemeli az ember lelkét. Energiát ad. Békességet. Munkakedvet.
Nahát rosszul gondoltam. Arra sosem gondoltam, hogy nem jól hallgatom azt a zenét. Nekem elég volt az, hogy magyar, és azt hittem a magyar vérkeringésemet segíti elő hallgatva. Tévedtem. Lemaradtam valamiről. Arról, hogy van igazi magyar és nem igazi magyar. Az igazi magyar a konzervatív magyar és az áruló magyar az a liberális magyar. Ez rég volt, nem mostanában. Azóta sem hallgatom másképp a magyar zenét, mint akkor. És nem lettem sem liberális sem konzervatív. Máig sem értem hol a határa a kettőnek, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik?
Az asztalosok sem egyformák. Az egyik csak a pénzért csinálja, a másik nem csak a pénzért csinálja. Van a szakma megszállottja, olyan mint a művész, sokat tud róla, de annál kevesebbet dolgozik és van a keveset gondolkodó, sok fát feldolgozó asztalos. Mindegy hol helyezkedik el az asztalos ezen a palettán, mindegyik fával dolgozik. Csak kevés asztalos fejében fordul meg az a gondolat, hogy olyan szép a szakma mint a zene például. Hogy el lehet játszani többféleképpen. És nekünk örvendeni kéne, hogy ugyanazt a dalt másképp is el lehet játszani.
Kaptam egyszer egy cédét egy dal volt rajta csak. Az az amerikai „amazing grace”. De az legalább harminc feldolgozásban, különböző zenészektől előadva. Azóta is többször lehallgattam, nagyon érdekes, hogyan érzik és élik meg azokat az akkordokat más és más zenészek, énekesek. Mennyire gazdag az ember! Mennyiféleképpen tudja ugyanazt létrehozni! Elképesztő! Csodálatos! Miért törekszünk akkor olyan hisztérikusan az egyformaságra?
Annyira nevetséges, amikor ugyanazt a szart dobják piacra még az asztalosok is, és versenyeznek az árával. Aztán elkezdik itt-ott vékonyítani, spórolni, hogy még olcsóbb legyen. Aztán jönnek megfenyegetnek, hogy ne add már olcsóbban. Aztán dicsekednek, hogy milyen jól eladták áron felül. Mint a hülyék. Röhejes. Pitizmus.
Én mégis azt mondom, hogy szeretlek Magyarország. Mert adtad azokat a jó zenéket. Adtad a Barkóczi Jánost, nyugodjon békében, aki röptében megmondta milyen repülő szeli a magas eget, és hozta kazettán a jó magyar zenét, a magyar lapokat, hozta a finom magyar kolbászt, a vajat, a bort, a jó magyar hangulatot és hírt, hogy nem vagyunk egyedül, gondoltok ránk.
Szerettelek akkor, szeretlek ma is, úgy ahogy vagy. Nem értek én semmit sem a konzervativizmusból sem a liberalizmusból, az a mi magyar eljutott hozzánk is, szerettük, megettük, szívünkbe-lelkünkbe fogadtuk, jó helyre került.
Valamelyik apostol szokta mondani azt hiszem, hogy aki nem úgy hallgatja az ígét...ítéletét hallgatja tulajdonképpen. Jó, nem ezekkel a szavakkal. Én nem tudom, hogy kellett volna hallgatnom azokat a magyar dalokat, én csak egyféleképpen tudtam hallgatni és azon ma sem tudok változtatni, még akkor sem, ha ítéletet vonok magamra.
Úgyhogy: „száraz, bogmentes deszkát!”

8 megjegyzés:

  1. Van bajom e téren nekem is. Említettem is egy részét a hazaárulózás kapcsán. nem szeretem a melldöngető magyarokat és azokat sem kik mások magyarságát kapásból kétségbe tudják vonni, csak azért mert valahol a nézeteik nem passzolnak. Én is azzal értek egyet, hogy a kokárdát nem feltétlen kell mellre tűzni, belül is hordható. Mióta egyesek megpróbálják kisajátítani, azóta én kívülre nem tűzök.

    VálaszTörlés
  2. "Szerettelek akkor, szeretlek ma is, úgy ahogy vagy. Nem értek én semmit sem a konzervativizmusból sem a liberalizmusból, az a mi magyar eljutott hozzánk is, szerettük, megettük, szívünkbe-lelkünkbe fogadtuk, jó helyre került."

    Ez nagyon szép volt Attila. :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem ez a zene-nyelv olyan, nint a képed. Fából vasmarika.
    Mióta van a zenének nyelve? Mert ha zene, akkor szerintem nincs.
    Pont attól zene, hogy akár halandzsával is végigdúdolhatod, és sokkal inkább a hangulata fontos, mint a hozzáfűzött duma?
    Nufival többször megemlékeztünk arról, hogy úttörőként teli tüdőből fújtuk a Hej Te bunkócskát, meg az Internacionálét, meg amit begyakoroltattak velünk, és ahol jó volt a zene, arra ma is emlékszünk, ahol meg csapnivaló, annak a szövege sem bukkan elő.
    Ha egy zenét hallgatsz, s arra jobban megy a munka, akkor szerintem jó a zene. Ha még magyar is, akkor az csak szerencse.
    Dehogy mondanám én valakinek, hogy jól hallgat zenét! Isten ments!
    Közöttetek is a nyelv lett az elválasztó, nem a zene.
    Amíg hallgatott a partnered, bölcsek voltatok egymás szemében. Lám megint egy jó közmondás.
    Abba is hagyom, mert csend van a szobában. Kell valami zene, hogy én is munkára fogjam magam így ebéd után.

    VálaszTörlés
  4. El akartam olvasni a bejegyzést, amiben a "száraz, bogmentes deszka" szólásmondást magyarázod el, de a háromból egyik szót sem találom a cimkék között. (Ehhez a bejegyzéshez sem irtál cimkéket; jól látom?)
    Hogy lehet megtalálni a blogodban egy régi posztot, aminek se a címét, se a dátumát körülbelül sem tudom? :(

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, hogy mindig hozzászóltok bejegyzéseimhez. Hogy én ezt ritkán teszem a ti blogjaitokon, ennek nem lustasági okai vannak, hanem technikai okai. A mozilla böngészőt használom. Valamiért omlik össze ez a böngésző. Nagyon lelassul a gépem néha, és bizonyos oldalakat nem nyit meg teljesen, menet közben elakad. Szerintem valamiket elcsesztem, mert ez a hülye gép mindig telepíteni akar mindenféle frissítéseket, amikor új volt a gép, a windows 7 es mindenféle nagyon fontos frissítéseket akart elvégezni, azt hittem muszáj hagynom. Szerintem megtelt mindenféle szarral a gép és összekavarta a programjaimat. Nos, ahhoz, hogy bárkinél hozzászólást hagyjak, hacsak nem állította be a hozzászólásnál az előreugró ablak opciót, nem enged hozzászólni.S akkor átmegyek az explorerbe, ami elég jól megy még, de ha explorerben nyitom meg a blogspotot, a mozilla elfelejti az összes guglis passwordot és kezdhetem elölről a bejelentkezéseket és sajnos nemcsak ezeket, észrevettem, hogy egyéb funkciókat is összekavar. Asszem újra kellene telepítsem a mozillát. Egyelőre irtózom tőle, mert nem tudom mit törlök mást is le vele.

    VálaszTörlés
  6. Magyar Viviana, sajnos ezt a részét teljesen elhanyagoltam a blogomnak, mostanában kezdtem el címkézni a bejegyzéseimet, mert már én sem emlékszem mikor mit írtam. A "száraz bogmentes deszkát" arrafel gondoltam, hogy például a jobbosok azt mondják, hogy "szebb jövőt", a baptisták "az Úr áldja meg" mindenki mond valamit, gondoltam mondjak én is valamit.
    Azt tervezem mióta, hogy összeszedem a valamire való írásaimat és kinyomtatom papírra, abban reménykedve, hogy így talán majd a feleségem is beleolvas, győződjön meg róla, hogy nem cyberszexre vadászok a neten. De hát ez a projekt már egy éves. Nincs hozzá energiám. Időm sem, talán kedvem sem. Hogy őszinte legyek én csodálkozom, hogy páran elolvastok és hozzászóltok. Mert én minden írásom után azt mondom, na elég a hülyeségből, ideje lenne felnőni és komolyabb dolgokkal foglalkozni. De talán gyenge vagyok a komoly dolgokhoz, s akkor inkább írok. Azt mondják, hogy most vagyok abban a korban, amikor a zeniten kéne legyek. Nem érzem ezt. Nem ezt érzem. Azt hiszem, érzem, hogy írásaim egy mély frusztráltságból erednek, ezért nem vagyok megelégedve velük. Azt hiszem ebből nem is tudok kilábalni, ezért gondolkodom azon, hogy egy nap abba fog kelleni hagyjam, mert ha nem az egészségemre fog törni, mint a kávé.

    VálaszTörlés
  7. Egy fenét! Dehogy tör az egészségedre. Ha a miénkre nem? Az törne az egészségedre, ha írni támad kényszered és magadban tartod. Ez is olyan .. ha kikívánkozik hát jöjjön ki! Amúgy a kávé is, ha módjával fogyasztod még használ is. Minap olvastam róla egy értekezést.

    VálaszTörlés
  8. Ahogy Te kiírod magadból a gondolataidat, az nem lehet ártalmas az egészségre. Se a Tiédre, se a miénkre:)))

    VálaszTörlés