A száraz decka.

A jó száraz deszka mesketéje. Ez is csak mese. De elég az hozzá, hogy a száraz deszka az asztalos legnagyobb rémálma legyen. Ilyen körökben vitatott dolog, hogy melyik a jó száraz deszka? Na melyik? Egy pár éve mánia az abszolút száraz deszka. Műszerekkel mérik a fa szárazságát. Nagy szakértelemmel vizsgálják és szúrkódják azzal a nedvességmérő műszerrel a deszkákat. Ha éppen nyolc százalék a nedvesség tartalom, azt mondják az jó. A bútornak az kell. Az épület asztalosságnak meg elmegy a tizenkettő. Fogalmam sincs. Másoktól hallom az ilyeneket. Nekem nincs ilyen mérőm, én sosem foglalkoztam nedvesség mérővel. Viszont ilyen fába belelátó érzékem sincs, hogy azt mondjam nagy szakértő pofával, hogy igen ez a deszka ilyen meg olyan száraz. Amikor egy munkát felveszek, lemérem az embernél a helyet, röviden áttekintem a lakás klímáját. Ha padlófűtése van, meg klimatizáló berendezése, szépen félrebeszélem a dolgokat és ha lehet, nem vállalom el azt a munkát. Mert a padlófűtésnél és a klímaberendezésnél nagyobb ellensége a fa bútornak talán nincs is. Ilyen feltételek mellett a fából készült akármi extrém helyzetekbe kerül és nagyon rövid idő alatt az asztalos megkapja az összes létező dumnyézozást (káromolást). Jártam olyan kúriában, ahol a padló száz éves volt. Télen a padló deszkák között hézag keletkezett, ami nyáron aztán visszadagadt. Ezt csinálja a fából készült akármi, hogy szuszog, él. Dagad, húzódik. Ha kell száz évig ezt csinálja. A padlófűtés meg a klíma felgyorsítja ezt a folyamatot. Csak már nem belélegez és kilélegez, hanem csak kilélegez, szárad, egyre szárad, amíg kiszívja a ragasztót, aztán lassan szépen összeesik minden, még szerencse, ha van benne valami csavar, ami összetartsa. Azért volt forradalmi a préselt lemez, amit aztán furniroztak meg legújabban bevonnak valami műanyaggal, mert tökéletesen adaptálódik a padlófűtéshez és a klímaberendezéshez.
Amikor egy bútor vagy ajtó összeszárad, azt mondják az asztalosra, hogy egy tekergő bandita. Ki tudja milyen szar, vizes anyagot használt fel? Ha meg a kliens adta az anyagot, ami kilenc évig száradt a padláson és ugyanúgy vetemedett vagy összébb száradt, akkor is az asztalos a hibás, mert biztos nem kezelte rendesen a fát. Ez a kezeléses dolog is egy nagy duma. Mindenki azt hiszi, hogy a jól kezelt fa az a ráhordott festékrétegek számától függ. Vagy előtte valami speciális szerrel bekenték a fát, ami által kezeltté vált a fa. Ha azt mondom, hogy lenolaj, egy kicsit közelebb kerülök a valósághoz, de még mindig messze vagyok. Mert a lenolajnak van egy specifikusan zavaró szaga, meg ha bekentél lenolajjal egy bútort, várhatsz egy pár hetet, amíg megszikkad, hogy valamennyire lakkozhatóvá váljék, de még azután is a pórusaiból ki ki fog szivárogni a lenolaj és a felület olyan olajos lesz. Késlelteted az összehúzódást, de megvannak az egyéb hátrányai. Ennél általánosabban elfogadott módszer a rizikó, a bevállalás. Hogy csak nem szárad össze annyira. Mert elég az, ha tizenhat fokos műhelyben rakod össze a bútort és egy olyan helyre viszed, ahol minimum huszonkét fokon léteznek. Az a hat fok különbség bőven elég a fa „dolgozásához” még akkor is, ha eredetileg nyolc százalékos anyaggal dolgoztál. De a padlófűtés meg klíma esetében a körülmények sokkal de sokkal drasztikusabbak.
Az elmúlt tizenöt évben sokféle dolgot láttam és tapasztaltam. Sok ilyen hibát követtem el, amiért meg is kaptam a magamét. Lassan rájöttem, hogy a hibákat csak úgy kerülhetem el, ha nagyon megválogatom a körülményeket és tulajdonképpen minden munkára más és más megoldást kellett keressek. Lehet, hogy ezekre is ki fogok majd térni.
Amit ma szeretnék ebben az asztalos missziómban kiemelni, az a száraz fa mesketéje.
Egyszer hozzám került egy német bútor ajtója. Csináltam neki egy szekrényt és felszereltem az az ajtót. És néztem ember, hogy nem hatott rá sem tél sem nyár, sem semmi. Azt mondtam, valami nem kóser. Nem lehet az fából, lehet akármilyen az a német fa, de hogy egy hajszálnyit se dolgozzon az a fa egyik szezonból a másikba, olyan nincs. Történt, hogy aztán más bútor került annak a helyébe és miután tettem vettem egy pár évet azt az ajtót, lejárt a költöztetési szavatossági ideje és megérett a tűzre. De éppen néztem, hogy az ajtó kerete és táblája még tökéletes. Nosza bele a cirkulát, gondoltam ezt a rejtélyt sem fogom megfejteni, úgy látszik a német deszka nem annyira finnyás, mint a miénk. Elvágom az ajtót öcsém és nézem, hogy valami nem stimmel. Nézem az elvágott fa keresztmetszetét, olyan simának tűnt nekem. Felettébb simának. Akkoriban kezdtem el internetezni, keresgéltem a fenoménre a választ. Akkor tudtam meg, hogy létezik egy abatibi nevű anyag, amit állítólak ezek a kúrva amerikaiak találtak fel, a lényege, hogy ugyanolyan mint a fa. Lehet nyesni vágni, mint a fát, de valami műfa -féle dolog. De nem ez volt annak a német fának a titka. Az rendes fa volt. Csak valamivel kezelve volt, amitől nem dolgozott többé. Persze megtaláltam a választ a dologra. Az én nyelvezetemben a következőt csinálta az a kúrva német: amint az ábrán látható a fa szerkezete körülbelül úgy néz ki, mint egy szivacs, azokon a csöveken szívja a számára létszükséges vizet. Amikor a fa kiszárad, azok a csövek kiürülnek. Ezért van az, hogy a legkisebb klíma változásra érzékeny a fa, mert rögtön magába szívja a nedvességet, vagy rögtön kiszárad. S akkor innen a dolgozásos tulajdonsága. Ez a kúrva német meg mit csinált? Feltöltötte azokat a csöveket valami löttyel, amik aztán megszáradva kristályossá váltak. És beragadt azokba a csövekbe. Bebalzsamozták praktik a deckát. Na nesze neki dolgozás. Innen a nagy misztikum a német fáról. Na ez a kezelt fa. Nem a befestett fa a kezelt fa. Minden ilyen csodaszer, ami azt mondja magáról, hogy kezeli a fát, az mese. Festék mind. És nem vagyok róla meggyőződve, hogy a festék vagy akármi nem e sietteti a rothadást. Minket talán megnyugtat, de a fát nem hiszem. Olyan, mintha zacskót húznánk valaki fejére, Megfullad. Úgyhogy ha fa cucc kell az embernek és allergiás a fa dolgozására, akkor menjen németbe, azt tanácsolom, mert még egyelőre nálunk nem hallottam erről a balzsamolásos kezelési módról.
Én személy szerint megtanultam a fa jelenlétével élni, elfogadtam, hogy továbbra is élni akar, sőt, szeretem a közösségét. Számba vettem azt, hogy dolgozik, talán engem is túldolgozik, azért olyan megoldásokat kerestem a szakmában, ami meghagyja a fának ezt a mozgásteret. Persze ezt sokan nem így látják. Inkább megrendelik a német halott anyagot, semmint el kelljen viselnie maga mellett az élő anyagot. Ki tudja, talán ez is magyarázata a mi lelkiismeretes életünknek, ha félünk az élő dolgoktól, még megtörténhet, hogy szuszogásuk vádlóan hatnak ránk. S akkor jobb ilyen halott anyagokkal körülvenni magunkat. Az emberiség sterilizáló folyamatában a halott anyagok a keresettek. Mert azok örökre igyekeznek elhallgattatni a lélek zokogását.

3 megjegyzés:

  1. Mint az én laptop asztalom. Hol erre tekeredik kissé, hol arra. Vagy épp most az egyik lába lötyög kissé, a másik meg még nem. De kurvára nem érdekel mert fából van és én azért szeretem. Volt ugyanebben az árban randa fekete műanyag is. Na nem! Fa. szép, mutatós fa. Még tapintani is élvezet.

    VálaszTörlés
  2. Akkor az én asztalom is azért megy szét, hogy megszokjam a fa mozgását?

    VálaszTörlés
  3. Asztalosfeleségként és fa bútor felhasználóként csak mindennel egyetérthetek...
    Attila, nekünk nem kéne együttműködnünk...?

    VálaszTörlés