Mérleg

Nem tudom más hogy van vele? Bevallom, sokáig lovagoltam én is ezen a nemzeti oldalon. Amikor még csak nagyon elvétve és szűk körben beszéltek róla. De aztán mikor elkezdték pedzeni a magyar Jézust és a zsidós dolgokat, éreztem, hogy valami nincsen rendjén. Nem erre gondoltam, amikor hazai dolgokra gondoltam. Aztán most ami zajlik idehaza és látom máshol is, ez sem kezd tetszeni. Mindennek olyan gyűlölet szaga van. És mindkét fél gyűlöletet izzad. Mintha elment volna mindenkinek a józan esze. Egyrészt óriási az undor, a kiábrándulás, másrészt bugyog a primitív erő, a bunkóság megszólal, lassan az ökölrázások nemcsak rázások lesznek, hanem csapkodások is. Ha ezt a hokis sztorit nézem, én úgy látom, hogy lassan elkezdődik az, amit az európai uniós törekvés valamennyire késleltetett. Emlékszem a koszovói balhéra elkezdtek az itthoni lelkek is rezonálni, eljátszadoztak a gondolattal mindkét fél szélsőségesei, sőt fenyegetőzéseik is voltak. Aztán ez az uniós játék egy időre letestelte a feszültséget, de ami késik nem múlik, aminek robbannia kell az most szerintem ki fog robbanni. Nincs már itt mit tenni.
Sokat gondolkodtam én ezen az autonómiás dolgon is. Mit látok? Azt látom, hogy a székelyek elhatárolták magukat a szórvány magyarságtól. Magukat az ősmagyaroknak tartják és mi a szétszórtak vagyunk az elhullajtottak, akik aztán vegyülve beolvadtunk. Mondjuk ez igaz. Én nem tagadom. Az más kérdés, hogy magyarságom ezért nem csorbult, nem érzem, hogy akár egy percig is meg kellett volna tagadnom kilétemet, hogy emiatt nem tudtam írni vagy olvasni magyarul. Viszont azt igenis megéreztem, hogy a székelyek elhatárolták magukat Erdély többi magyarságától, viszont az autonómiát mint erdélyi magyarok követelik két megyére gyakorlatilag. Mi az üzlet nekem ebből? Mit nyerek én ebből az autonómiából? Nekem, már csak így maradt feltenni a problémát. Minek jó nekem, ha a székelynek lesz autonómiája? Jobb nem lesz az életem. Viszont lehet, hogy rosszabb lesz, ha a székelyek valamilyen csoda folytán kiverekedik maguknak az autonómiát. Mert akkor jönnek ezek a kormányiak és azt fogják mondani, ha kell neked szórvány, magyar iskola, tessék leköltözni Szeklerlandba. Nálam viszont ez az a rész, amire nincs semmilyen kedvem.
Ezért nem lelkesedem ezekért a dolgokért. Most sem azért írom, hogy hangot adjak az autonómia ellenes gondolataimról. Felőlem harcoljanak érte, kapják meg. Én mondtam nem egyszer, Böszeszku helyett megadnám a székelyeknek az autonómiát. Megmondanám nekik, fiúk rendezzétek magatokat, valamennyi adót azért fizessetek, mert elvégre nem lesztek egy külön ország, aztán istenálgya.
Nem. Ez az egész kiélezett nemzeti buli bennem egy falat épít. Lassan elzárkózom. Nem így láttam ezt elrendezve. Ezentúl sem hiszem, hogy így kell elrendezni. Most már késő. A dolog átesett a ló túloldalára. Arra az oldalra, ahol nekem már sem véleményem sem ötletem nincs. Ahogy mondani szokták, elvesztettem a dolgok fonalát. Már csak arra vagyok képes, hogy a híreket olvassam. De néha már arra sincs gyomrom. Kész. A világ elcsúszott. Persze a balhé után lesznek még emberek, de amíg azok kijózanodnak, feleszmélnek, nekem nincs türelmem rájuk várni.
Egyre többet gondolkodom a regényen. Nem jó az út, amin elindultam. Nem tudok fabulálni. Nem tudok kitalálni sztorikat. Szóval kitalálom, de mikor leírom hülyeségnek tartom, mert valóban azok. Nehéz nekem ezeken a határköveken átlépni. Elkezdtem a múltban vájkálni. Furcsa ez az internet azért. Jól belegondolva, szörnyű egy dolog. Felfedeztem egy volt szerelmemet. Kibogarásztam, hogy van egy lánya, rajta van a facebookon a csaj. Hirtelen egy olyan érzés kapott el, amint Balázs Fecó énekli, hogy „én is lehetnék”. A lány apja „én is lehetnék”. Nem lehetnék, de ha lett volna több is abból a szerelemből, mint ami nem lett, akkor lehetnék én is. Jött, hogy megírjam a csaj üzenőfalán, hogy bazmeg ne pakold már annyira ki magad. Féltem, mintha közöm lenne hozzá. Pedig nevetségesen nincs közöm hozzá. Fene érti ezeket a dolgokat. Azt hittem túltettem ezeken a dolgokon magam. Úgy látszik nem. Fene érti az emberi lelket. Nem, dehogy, nem szerelemről van itt szó. Nem tudok én már szerelmes lenni. Vagy még mindig mindenkibe szerelmes vagyok? Olyan vagyok mint az a zombi játék, amit reklámoznak a Minimaxon, hogy megnyomod a fejét és kiesik vagy az agyveleje, vagy a szeme. A bitangok hogy élvezik. Nekem is esik ki mindenem. Alig tudom összepakolni magam. Azt szokták mondani a bölcs öregemberek, hogy ááááá majd meglátod, öregségre elmúlik a szerelem. Hogy lesz majd helyébe a szeretet. Egy frászt. Nálam nem válik be. Ahány csajban szerelmes voltam, az mind megvan még bennem. És szerelem formájában, nem holmi atyáskodó szeretet által. Persze mindez racionálva. Elvégre mit érez az ember az nem nagyon tartózik senkire. Tehát igen, ezekről is szó kell essen a regényben. Akkor is, ha több regényt nem fogok írni, mint Pillangó. Habár Pillangó két regényt írt magáról. Majd még írhatok én is egyet. Nem sietek. Rájöttem, hogy nem kell siessek. Életem regénye kell legyen. Szerintem a lelki életem regénye lesz. Vágyaim, látásaim regénye. Nem ez a hitvány testi életem regénye.
Így érzem egy ideje a mérleg kezd átbillenni ebből a népfigyelési, népmentési mániámból egy kicsit befelé a lelkem még fel nem fedezett tájaira. Mert mindig úgy irányítottam a lelki dolgaimat, hogy passzoljon valamennyire az embertársaimhoz. Elhúzom egy kicsit a függönyt, nézzek egy kicsit magamba, hagyjam a fantáziámat felemelkedni a görcsös földhözragadástól, mert elegem lett a testi emberségből. Elegem lett a vallásos nézetektől, úgy érzem, elvesztettük az élet ízét, testünk lelkünk rabja mindenféle agyrémnek, ideológiának, vallásnak.
Ezeket a kötelékeket akarom kibogozni.
Hú öcsém, mibe másztam!?

4 megjegyzés:

  1. Hadd jöjjön Attila, ahogy jön. Ne gondolkodj rajta. Csináld. (nekem is ezt mondták.) :)

    VálaszTörlés
  2. Így kezdődik ez, Attila... A világot nem tudjuk megváltoztatni, csak a hozzáállásunkat a világhoz. Magunkon kell kezdeni, azzal, hogy elindulunk felfedezni: kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk és hová tartunk. Jó utat! :)

    VálaszTörlés
  3. hú bizony! Mibe másztál? De végigjárod te ezt az utat is.

    VálaszTörlés
  4. Békés karácsonyt, szebb gondolatokat és sok-sok csodát kívánok Neked, ami a túléléshez manapság kell!

    VálaszTörlés