Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Amikor kicsiben nem lehet gondolkodni.

kép innen:   http://dias.freeblog.hu/
Vannak az életben helyzetek, amikor kicsiben nem lehet gondolkodni. Ezt Szimion bácsi nem akarja elhinni nekem. Sőt meg is sértődött, hogy én annyira kategorikusan tartom a magamét. Láttam rajta, hogy azt hiszi van valami bajom vele és azért nem akarok vele vállalkozni egy szerinte nagy szabású bizniszbe.
Jött és azt mondta, mindig mikor látja ezt az én szép nagy asztalos műhelyemet, és hogy én mennyire „szupörát” (elkeseredett) vagyok, arra gondol, hogy kár érte. Meg értem. Megköszöntem ezen aggodalmát, de aztán láttam a szemein azt a gondolatot, hogy na van itt egy majom, akinek a seggét rugdosni lehet és kell. Azt még nem tudta rólam, hogy én olyan vagyok a bizniszben mint az autókázás a téli forgalomban: rizikós és kiszámíthatatlan és azt sem tudta rólam, hogy mint kezdő öreg felvettem egy ilyen öreges ritmust és eszem ágában sincs ezen a potenciométeren csavargatni felfele. Nem, ez az idő lejárt és nem ajánlom senkinek, még a fiataloknak sem, mint életstílust.
De mondjuk nem csak ez van, hogy levettem a lábam a gázról. Mondtam ennek a Szimionnak, hogy az amit ő akar, nem életképes. Miért, mit akar ez a Szimion? Szóval ő elképzelte az agyában, hogy hű de jó, itt ez a depis asztalos ezzel a nagy műhellyel. Majd ő felvesz ilyen fa termopán ablakrendeléseket, elviszi egy festőhöz, mert kapott egy ugyancsak depis festőt, aki szépen lefesti, megvan hol rendeli az üveget, honnan veszi a gumit meg vasalatot, megvan akivel szerelteti őket, és ő meg ilyen déltájt elmegy és felveszi a pénzt. Ezt gondolta a Szimion bácsi. Mert látta valahol, hogy a fa termopán ablakokat jó pénzért veszik. És akkor magyarán két hétig csesztette az agyamat, hozott valami vizes anyagot, hogy csináljunk egy próbát, hogy csináljak neki egy olyan fa ablakot, megmondja ő milyent. Mondtam neki, hogy hiába hoz nekem vizes szarufa gerendát, az még próbából is rossz a termopán ablakhoz, meg hétszer hetes anyagból nem tudok hat pont nyolcszor kilences profilt kigyalulni. Nem baj, azt mondja, csináljam hatszor hatosra. Hé ember mondom neki, lehet ő most látott életében egyszer fa termopányét, de én ezt csinálom már több mint tíz éve. De hogy ő akarja látni. Mindig ott kezdődnek nálam a bajok, amikor engedek a mások akaratának. Sajnos ezt Szimion bácsi is félreértette. Mert rá egy hétre tónust váltott. Jött minden nap, nézegette hogy haladok, mondta nem sürgetni jött, de ideje befejezni. Mindig azt mondta, holnapra ezt és ezt csináljam meg, mert ő akarja látni. Na megcsináltam neki úgy, ahogy akarta látni. Utolsó nap eljött, hogy viszi a festőhöz. Én ablakot, vasalatot felszereltem rá, ahogy kérte. Asszondja nekem, na akkor szedd le róla a dolgokat, mert viszem a festőhöz. És rágyújtott egy cigire. Elfelejtem mindig kitenni a táblát, hogy a műhelyben nem cigizünk. Eddig nem gyújtott rá a műhelyemben, de most rágyújtott. Mondom Szimion bácsinak, ha gondolja, szedje le ő, én nem szedem le róla, nekem van más munkám mára. Megnézett, mint tulaj a geci négert. Mint ex rabszolga sokszor eszembe véstem ezt a nézést. Leszopsz öreg, gondoltam magamban és jött az a fordulat, amire senki sose gondol, mikor engem meglát. (A jámbor barmot. -szerk.megj.) Mondtam ennek a Szimion bácsinak, hogy abba nem vállalkozok, amit és ahogy ő elgondolt. Hogy szarból aranyat kovácsoljak és jó drágán eladja. Elmondtam neki hogy néz ki ez a fa termopános biznisz. Csak azért, hogy ne nézzen hülyének többé. Mondom neki, menj nézd meg a térség legnagyobb fa termopános cégét és nézze meg azok miből és milyen ablakokat csinálnak és mennyiért. Ha be akar lépni a fa termopános piacra, akkor hozzon ki egy annál jobb ablakot olcsóbban, de először is felejtse el a kicsiben való gondolkodást. Ez egy olyan pálya, ahol nem lehet egy négyzetméter csempe kirakásával kezdeni. Aki rétegelt fa ablakra utazik, annak van pénze, az utána jár és az jobban tudja a paramétereit, mint egy gyártó. Akinek nincs pénze fa ablakra, az meg nem áll a legolcsóbb műanyag ablakig. Nincs olyan, hogy a kettő közt jövünk mi egy hibrid megoldással. Fából műanyagost. Ilyen nincs. Jött ez a Szimion, hogy de az elején így meg úgy. Nincs ilyen, hogy az elején, mondom neki. Rám ne számítson. Mondom neki, szerezz százezer eurót, vegyél gépeket, szerszámokat, vegyél csarnokot még százért, hozd rendbe még százért, legyen még egy százezres kitartásod, taníts ki embereket és döntsd el, hogy te leszel mittomén dél Románia egyik legerősebb fa termopános cége. Mondom neki, ezt kell neki csinálnia, nincs olyan, hogy kicsiben. Hogy én milyen negativista vagyok. Mondja ez a Szimion. Nem, mondom neki, csak tapasztalt. Közel húsz év van mögöttem. És nemcsak szakma, hanem ember ismeret is. Megismertem az emberek gondolatát, igényeit és be tudom szkennelni pontosan mennyi pénzük van a zsebükben. És akkor milyen perspektívák elé nézek, kezdett aggódni értem a Szimion bácsi. Mondom neki, van nekem egy mentorom, akiről nem is tudtam, hogy mentorom, a kolozsvári Nyikulica bácsi, akinek egy nálam rosszabb műhelye volt. Sok szerszámot tőle vásároltam még annak idején. Ő gondolkodott kicsiben és negatívan, mint húsz év után én is. Ugyanoda kanyarodtam én is, ahol ő volt és ahol mindig lenéztem, hogy kicsiben gondolkodik. Fűrészporral fűtött, ma én is fűrészporral fűtök, neki volt egy Avram Iancu képe a falon, nekem egy Mátyás Király kép van a falon, szar, igénytelen munkákat vállalok, mint egy bölcs és okos szerzetes, aki megmossa a társai lábát.
Sértődötten távozott az ablakkal a Szimion bácsi. Kérdezte lefitymálón, mint aki lenézi ama kispolgári aktust, hogy akkor ez eddig mennyi? Mondom neki, adj egy százast, ha nem sok. Benyúl a zsebébe, pont egy százasa volt. Fel volt készülve rá. Láttam az arcán, hogy visszajárót remélt, sokallta a százast, de legyintett. Én is legyintettem, legalább háromszázat érne a basztatás, amit levégzett rajtam. Torkomon volt, hogy mondjam neki, vannak dolgok, amikor kicsiben nem jó gondolkodni.
Na így a Dél Románia elszalasztott fa termopános bizniszéről. Azt mondta, megy és keres más asztalost. Halleluja. Van Isten!

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó ez az írás; emlékeztet egy közös kedvencünk legjobb bejegyzéseire — hál'Istennek, ő nem használ közönséges szavakat.

    VálaszTörlés
  2. Bizony nagyon jó írás és nagyon igaz is.
    Néha belefér a közönségesség, sőt megkockáztatom, néha tán kell is.

    VálaszTörlés
  3. Most én is dicsérjem? Ok!
    Néha "hangsúlyos". Ma már elfogadott. Színpadra vitték ... stb. Ez van. Ez a "való világ".

    VálaszTörlés