Ferrari

letmecolor.com
Ha van fizetőképes lakosság, akkor van eszme is. Ha a lakosság nem fizetőképes, nincs eszme. Eszme nincs ingyen. Sörnapokat is csak abban a városban szerveznek, ahol összegyűl elég ember a sátrakba. A sör is csak pénzért van. Olyan nincs, hogy van az eszme először és aztán keressük hozzá a híveket. Nincs. Ha van potenciálisan fizetőképes lakosság, akkor eladják az eszmét. Ma minden pénz kérdése. Ezért nincsenek eszmék. Azok az eszmék, amiket pénzért eladnak, olyanok, mint a sörsátrak. Megy a potenciális nép, leissza magát, esetleg üvölt egy sort, szivarcsikkjeit, szemetét, amit a tegnap evett szerte szét hányja, amit nem hányt ki azt kipisili ahol éri. Ez a mai eszme. Nincs olyan, hogy csináljunk valamit együtt a gyermekeinkért. Nincs az, hogy együtt. Sem az, hogy gyermekeinkért. Nincs lehetőség, mondják sokan. Ebben az országban nincs lehetőség. Bezzeg Németországban meg sem érzik a krízist. Sem Angliában. Oda kell menni. És mennek. És ott egy szobában laknak két pakisztánival és egy líbiaival és két indiaival. Fürdő csak négy szobánként van. És reggelire esznek egy jaurtot, délben a kiflit, este meg nem vacsoráznak, mert attól hízik az ember, hogy este vacsorázik. Az, hogy valamelyik ilyen ország valaha befogadja, az éhenkórász erdélyit, az esélye nulla. Mégis, az itthoni eszme felvásárlók nem csinálunk semmit. Sajnálattal lajstromba vesszük, hogy fogyunk és az eszmére nincs pénz. Ha meg eszmére nincs pénz, akkor nem eszmézünk. Majd egy másik generáció. Majd ha jobb idők jönnek.
Az, hogy a Ferrari eladta már a romániai Ferrari kvótáját és ha valaki Ferrarit venne, sajnos fel kell iratkoznia jövőre, az engem az asztalost nem érint. Hiába mondják ezt a szakemberek, hogy valószínű a marketingemben van a baj, azért nem tudok a Ferrarihoz hasonlóan eladni. A fiatalok sem azért hagyják abba a tanulmányaikat és mennek Francia országba bébiszitterkedni, mert el tudják adni magukat, mint a Ferrari, hanem azért, mert mi szülők is elvesztettük azt a reményünket, hogy a gyermekeink itthon tisztességesen meg tudnak élni. Elvesztettük a reményünket, mert az eszméket is csak pénzért osszák. És milyen eszmék vannak a piacon? Nézzük csak, vannak az egyházak és vannak a politikai pártok. Ezek az egyedüli eszmék. Minden ezekből indul és ezekben végződik. És ezek az eszmék nem értünk vannak, hanem önmagukért. És ezek az eszmék addig vannak, amíg fizetjük. Amikor nem fogjuk fizetni, nem lesznek. Pakolnak, mint a sörsátrak és mennek tovább. Nincs olyan, hogy testvéreim üljünk le és lássuk mit tehetünk gyermekeinkért. Nincs ilyen és nem is lesz. Mert ha lenne ilyen, szembesülnénk egy csomó mindennel, az eddigi felületességünkkel, nemtörődömségünkkel, és senki nem akar ilyet. És egyáltalán ezen eszme szolgáltatóknak nem ez a marketingje, hogy lássuk mi lesz a gyermekeinkkel. Nem, ha lesz elég fizetőképes tag, az eszme nem csomagol, ha nincs, csomagol.
Ezek szerint az eszme nem tart minket életben. Mi tartjuk életben a mások eszméit.
Pedig most nagyon jók lennének valami más eszmék, valami ami a miénk, ami rólunk szól, a gyermekeinkről, és nem valami ezer éves távlatokban, hanem ma, legkésőbb holnap. Hogy felmérjük amink van és kitalálni valami konkrét dolgot, ami munkahelyeket hoz létre, hogy gyermekeinknek ne kelljen elmenni. Talán azzal is kezdhetnénk, hogy az ilyen ferráris statisztikáknak békét hagynánk és vennénk azt, amit mi reálisan meg tudunk oldani. Ha gyermekeink látják, hogy nem csak a dumát osszuk, hogy mikor lesz belőled rendes ember, és valamit konkrétan teszünk is, biztos vagyok benne, hogy mellénk állnak.
De valami azt súgja nekem, hogy nem is a fiatalok vannak nagy bajban, hanem mi vagyunk a padló alatt. Mi felnőttek elfogadtuk ezeket a kényelmes eszméket és elhittünk minden ferráris dumát. Mi élünk egy álomvilágban, nem a fiatalok. A fiatalok helyesen felmérték, hogy ránk nem számíthatnak, ezért pakolnak és mennek. Mi még mindig abban az álomképben élünk, hogy majd a választások, de ha azok nem, majd az Isten biztos segít majd. És nem is sejtjük, hogy ez a balfaszkodásunk szabályosan a világba kergeti gyermekeinket. A világba, ahol csak az Isten tudja mi vár rájuk. Mert nekünk fogalmunk sincs. De úgy látszik ez nekünk a legkisebb gondunk.

3 megjegyzés:

  1. Sajnos nem csak világos é érthető amit írsz, de igaz is.

    VálaszTörlés
  2. Ha nem értek egyet veled részleteiben, vagy egészében – (mínusz) jelet írok. De most +.

    VálaszTörlés
  3. Which came first? chicken or the egg

    VálaszTörlés