Biztonságos ketrec

patkanynevelde.eoldal.hu
Semmiségnek tűnik az egész. Nem egy olyan dolognak, ami aggodalmat kéne keltsen. Mégis nekem ez a legnagyobb aggodalmam. Megfigyeltem, hogy bármilyen ártalmatlan dologról legyen szó, végül minden valamelyik vallásba torkollik. Első látszatra nincs ebben semmi rossz. Mert a civil társadalom nem szervez semmit s akkor ez a feladat az egyházakra hárul. Az is megjárta a fejemet, hogy a civil társadalom nem szervez semmit, mert a civilek egyénenként is tartóznak organikusan valamilyen felekezethez és azt már mindenki tudja, hogy széllel szembe nem pisilünk. Mert ha kerül is egy pár ember, aki hajlandó lenne magán úton, vallástól függetlenül valamit létrehozni, nem biztos, sőt biztos hogy nem tud másokat is mozgósítani, mert senki nem akar a széllel szembe pisilni. Legtöbb ember azt mondja magában, hogy hülyeség és értelmetlen dolog a meglévő struktúrákat kihagyni ha valamit csinálni akarsz. Sőt, az emberek már meg sem merik nevezni ezt így. Hogy nem lehet kikerülni az egyházakat. Ez a fogalom már nem létezik. Nem létezik mert más minden csak az egyházak által él. Azt nem szabad szóban kifejezni, hogy cigány, néger, vagyis nem szabad kimondani azt a szót, hogy más. De azt sem mondhatja valaki, amikor egy iskola kezdéskor kijelentik, hogy akkor most mondjuk el a miatyánkot, hogy esetleg én nem akarom elmondani a miatyánkot. Mert nem lehetek más. Nem lehet kimondani a másságot, nem lásd uramisten a személyes jogok tiszteletben tartása jegyében, hanem abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a másság nincs elfogadva a jelen struktúrákban. Nincs rendes ember és gazember, hanem csak jó katolikus vagy semmilyen katolikus.
Azt mondta volt nekem a baptista prédikátorom, amikor keresztség által felvettem a baptista vallást, hogy engem csak egy bebarátkozónak tart, nem igazi baptistának. Sokáig baromként nem értettem ezt a dolgot. Döfködte a lelkemet ez a dolog. Aztán mikor nem akart minket összeházasítani, mert azt mondta, hogy a kollégája megkérte rá, aki az apósom lett aztán, leesett nekem a dolog, hirtelen eszembe jutott az a pillanat, amikor a gyülekezet előtt elkezdtek boncolni, hogy felvegyenek e a közösségbe vagy sem, azt mondta az egyik öreg, hogy igaz, hogy nincsenek baptista őseim, de a jó öreg nagyanyám révén, ki nyugodjon békében jó baptista volt, van szálam a baptizmusban.
Van ennek logikája. A szülő a keresztség által beajánlja a gyermekét az egyháznak. Mondja ő, hogy Istennek, de nem arra a Mindenhatóra gondol, aki mindenek felett Van, hanem arra, aki éppen katolikus vagy egyéb. És így fonódnak össze a sorsok és így élnek benne ha tetszik ha nem. Így nőnek fel gyermekek a vallásos lelki úgy nevezett biztonságban. Egy biztonságban, ahol nincs más vélemény. És ahol nincs más vélemény az élet fontos dolgairól, ott a fürdő színét sem döntheted el a köz hangulatán kívül. Látszólag semmiség. Végül is egy jó dolog. Igen, csak éppen nem lehet más véleményed. Van akinek ez jó. Sőt legtöbbjének ez jó. Csak ez a jó. Mert mint minden másban, ebben is helyetted döntenek, helyetted vállalnak felelősséget a saját nemdöntésedért is.
Vajon így van ez?
Az egyházak köreiből kezd nagyobb lépésekkel előjönni ez a nagy jobboldali nézet hullám. Hogy a disznó bankok. Hogy kifelé a bankokkal. A zsarnok bankok. Hogy a zsidók vannak a háttérben. És szépen visszavezetik Ábrahámig ezt a zsidózást, hogy már akkor eldöntötték, hogy a magyarokat a bankokkal fogják kigittelni.
Emlékszem, nem is olyan rég minden papnak a száján ott volt, hogy nekünk feltétlenül fel kell zárkózni az európai közösséghez. Van egy pispekünk is, aki bejutott az európai parlamentbe. Akkor jók voltak a bankok. Most már nem jók a bankok. Akkor divat volt a vállalkozás. Ma nem divat a vállalkozás. Hirtelen mindenkit elkapott a nagy magyarkodás. És jönnek az olyan emlékekkel, hogy bezzeg milyen boldogan élt a kis székely nyanya ezelőtt húsz évvel és jönnek az egyszerűséget képviselők, hogy bezzeg a nyanya ma is milyen egyszerűen él és boldog. Arra talán kevesen emlékeznek, mikor ilyen emlékektől nedves a szemük, hogy a kilencvenes években miért menekültek külföldre tömegesen a székely fiatalok. Mert a családokban ipari méretben ittak a férfiak, sorozatban verték a feleségeket és ha dolgozni kellett, keservesen és káromkodva tették. De vasárnap lehajtott fejjel hallgatták vagy sem a papot. Az már más kérdés, hogy az új hazákban ha nem éppen ugyanazt kapták, valami hasonlót, de mindenképpen kulturáltabb formában. Ahhoz képest elfogadhatóbbat.
Egy politikai hatalom ma csak az egyházakkal karöltve tud felemelkedni. Mert az egyházak egy biztos szavazógépet kínálnak. Ha elkezdjük a dolgokat elemezni, rájövünk, hogy a körök nagyon hamar bezárulnak. És ezért nem számít már, ha akad egy pár rebellis, mert nincs hatalmuk tömegeket mozgatni.
Én magamat elrendeztem. Mint szabad ember dünnyögök itt az orrom alatt. Igaz semmit nem érek. Semmilyen hatalmam nincs. Legfeljebb összefogdosom az egereket a csarnokomban. Legfeljebb kiseprem. Ennyi. De legalább magam felett én dönthetek, nem más.
A fiam azzal jött egy nap, hogy katolikus akar lenni. Miért akarsz katolikus lenni fiam, kérdeztem tőle. Azért, mondja a fiam, mert minden barátom katolikus. És azt mondták nekem a barátaim, hogy ha nem vagyok katolikus, akkor pogány vagyok. De én szeretem Jézust, mondta a fiam. És kérdezte a fiam tőlem, hogy miért nem kereszteltem meg őt is katolikusnak vagy reformátusnak? Gondoltam, nem beszélek félre, elmondom neki az igazságot. Azt mondtam a fiamnak, hogy te Picur, van két ezer vallás. Én ebből kettőt kipróbáltam, kipróbáltam a református és baptista vallást és nem találtam igaznak egyiket sem. Nem találom igaznak a katolikus vallást sem és nem találom igaznak egyik vallást sem. Most melyikben kereszteltelek volna meg, ha egyikben sem hiszek? Én Jézust jobban szeretem, mint bármelyik ismerőst, barátot, hogy meggyőződésem ellenére felvegyek valamilyen vallást. Kérdezte a fiam, hogy szeretheti Jézust anélkül, hogy katolikus legyen? Visszakérdeztem a fiamat, te hogy érzed? Szereted Jézust? Elvigyorogja magát a fiam, igen szeretem Jézust. Látod, mondtam neki, ez a lényeg. A többi mind mese habbal.
Most mi a fontos? Istennel egyenesbe jönni, vagy engedni a közhisztériának? Nem is szólnék semmit, ha az emberek csak egy csendes lelki menhelyet keresnének az egyházak falai mögött. De tegye bárki szívére a kezét és merje azt mondani, hogy ma az egyházak politika mentesek és nem vesznek részt a hatalmi játékokban. És itt már nemcsak holmi ártatlan döntésekről van szó. Itt már arról van szó, hogy világszerte kezd elharapózódni a szélsőséges nézet. És nagyon úgy néz ki, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanul elindult. Elindult, mert szellemi és lelki diktatúrában élünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése