"Valaki mindig átver valakit"

Az ember vigyora a képére ragad miközben Nyárádi Károly „Valaki mindig átver valakit” című regényét olvassa. Aztán az ember elkezd gondolkodni a regény elképzelt vagy nem elképzelt összeesküvésein, és a képén a vigyor egy kínos grimasszá fagy.
Gondolom megírom ezt, mielőtt a regény végére jutok, félek a végén ellágyulok, aztán elveszti aktualitását a mostani érzésem.
Elgondolkodtam a mindennapjaim történésein és nyugodtan elmondhatom a helyzetemről, hogy beillek simán abba a konspirációs szerkezetbe, amire Károly olyan szépen rávilágít. Mert lenne miről beszéljek, mégsem teszem, mert benne vagyok én is abban a forgatagban, ahol valaki mindig átver valakit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése