Kié itt a tér?

Elgondolkodtam Frici bejegyzésén: Kié itt a dér?

Azt hiszem nem fog kimenni a fejemből soha apám temetése. Pedig elmúlt már tíz éve annak. Két ember jött el apám múltjából, akik olvasták az újságba kitett gyászjelentést és két román szomszéd a tömbházunkból, ahol laktunk, meg a testvérem barátai, akik elég szép számban jöttek el. Voltak vagy haton heten. Persze, hogy jól van ez így, mert vannak bizonyos regulák, amik az életben be kell legyenek tartva. Igaz embert nem szeret senki. És különösen az olyant nem, aki hajlandó volt nézetei miatt holmi nyolc évet börtönben lehúzni.

Hogy kié itt a tér? Igaza van Fricinek, kettészakadva csak nézzük egymást és talán biccentünk egyet a fejünkkel, talán nem. De vannak bőven azok, akik elfordulnak. Megnéznének maguknak, ha lenne egy zsír új Béemvém. Egyébként mindenki igyekszik mérges és szenvedő pofát vágni. Nekik nem igazság kell, hanem pénz. Gondoltam megírom hozzászólásként, hogy miként lehetséges az, hogy nem emlékeznek már azokra a személyekre, akiket Frici felsorolt, hisz most van tombolóban ez a nagy nemzeti forradalom, amikor Avram Iancukat égetünk itthon, meg zsidókat, „mocskos” liberálisokat kergetnek és halállal fenyegetik őket odaát, meg aztán végre papíron is magyarok lehetünk, meg autonómia, szóval olyan hatalmas gyüvés menés alakul a nagy magyarságunkban, hogy lehetetlen nem megemlékezni elődeinkre? De olyan szépen megírta Frici és annyira helyénvaló az első két hozzászólás is, hogy nem akartam elrontani a hangulatot az én buldózer stílusommal.

Kié itt a tér? Hát akié mindig is volt. Csak annyi különbséggel, hogy ma már nincsenek éjszakába nyúló beszélgetések, viták az igazság keresésről, megbeszéléséről. Nálam ez a beszélgetős korszak lezárult akkor, amikor eltemettük apánkat és a beszélgetős társai nem találták érdemesnek eljönni a temetésére. Akkor tulajdonképpen eltemettük a megemlékezést is.

Egyedül Körömi Laci Magyarországról szokta látogatni szüleim sírját és mindig ki takarítja. Mire Kolozsvárra érek Déváról lapátokkal felszerelkezve már csak a pofám szakad le, hogy valaki megelőzött. És akkor tudom, hogy Laci ott járt. Köszönöm neki.