Felejtsük el a szegeket!

kép forrása:  http://ezmegazesmindenfele.blogspot.com/
Azt mondta egyszer egy inasjelölt, hogy ha jön az én műhelyembe dolgozni, akkor felejtsem el a szegeket meg az ilyesmiket. Csak fa tipli, farkasfarok meg fecskefog, meg csontenyv. Már nem vagyok biztos benne melyik állatnak mijét emlegette. Benne vagyok, mondtam neki, én ennek örvendenék. Csak egy gond van, ha az neki nem probléma, akkor akár veheti úgy, hogy még mától is jöhet dolgozni. Hogy mi lenne az a probléma? Hogy azokat az állati eredetű izé-mizéket manapság nem fizetik. Mert én csináltam nagy lisztesládát ilyen farkos illesztéssel, de sajnos nem fizették ki. Mert amíg körbevarrtam a nagy lisztesláda sarkait mindenhol, ahol a mindentudó megrendelő mutatta, eltelt egy hét. Szeggel megvan egy nap alatt. De nem is az a baj, hogy dolgozni kellett rajta, hanem az, hogy nem fizették ki. Mert ugyanolyan lisztesládát, csak nem körbe farkazva fele áron lehetett kapni máshol és ez volt a válasz, hogy akkor megvehette volna onnan.
Szóval csak ez a részletkérdés a bibi. Ha bevállalja, hogy ugyanannyi pénzért dolgozik egy hetet, mint egy napot, akkor jöhet farkakkal fogazni. Ja, de ő nem úgy gondolta. Hát hogy gondoltad? Kérdeztem. Hát úgy, hogy mivel ő nem akármilyen szeggel és bárhogyan illeszt, hanem fogakkal, ezért neki több napidíj járjon.
Hát ez is ahhoz az örökzöld „Móricka is így képzelte” kategóriához tartózik.
Sosem értettem meg ezeket a hagyomány őrzős dolgokat. Minden hagyományőrzés végül a kocsmázásban merül ki. Mivel a kocsmázáshoz a legközelebb a tánc áll, így talán az egyedüli olyan dolog, amire költ a hagyomány őrző társadalom. Ha őszintén számolunk, akkor valójában a pálinkára, sörre, borra költ többet, mint a táncra. Alapítványok, politikai és nem politikai szervezetek ha hagyomány őrzésről beszélnek, akkor az táncot és a kellékei jelentik. Farkasfogakra, fecskefarkokra nem költenek. Nem látványos. Meg minek? Ott a Praktiker, papírból lehet olcsó ajtót venni. És minek ma lisztes láda? Ott a Real. Veszel amikor csak kell. A tánc az más. A tánc az egy olyan alkalom, ahova az emberek gyűlnek. Ahol gyűlnek, ott pia is van. Ahol pia van, ott tömeg is van. Ahol meg piás tömeg is van, ott szavazógép is van. És így illik össze a kellemes a hasznossal. Egy kis szórakozás, egy kis hagyomány is, egy kis politika is. Hogy is nevezi ezt a marketinges? Most ez fut. Ez a trend.
Úgyhogy a szegeket nem felejtem el. Mert egyelőre az egyedüli kifizethető illesztés. És valljuk be, egy jól bevált illesztés. Aki sárkányfogas meg farkos illesztésre vágyik, szerintem jobban jár, ha elmegy táncolni egyet, piálni egyet, osztani a semmit a részeg fejesekkel. Hajnalig eredeti hagyományt őrizhet és reggel meg nyit a raktár, vehet onnan papír ajtót. Már már hagyományossá vált papír ajtót. És így hidalódik át a hagyományos és a modern. Fog kezet a múlt és a jövő.

3 megjegyzés:

  1. A szegek még megvannak, ha eljössz értük Pilisvörösvárra, v. legalább Pestre, ingyér a tiéd:-)
    (Köszönöm a blogbejegyzést!:-)

    VálaszTörlés
  2. Minekünk a mostani trendi már nem trendi. Ahhoz mi már öregek vagyunk. Legalábbis én.

    VálaszTörlés
  3. Van nekem egy ilyen lisztesládám. Szeg nélküli. Még nagyanyámról maradt. Lefotózom egyik nap és megmutatom. No meg a történetét.

    VálaszTörlés