Amint
az asztalosságban, többféle asztalos van, ki ilyen, ki olyan
módszerekkel dolgozik, más más anyagokkal szeretnek dolgozni, minden
asztalosnak megvan a saját stílusa, ízlése és önértékelése. Nincs két
egyforma asztalos. Így van a besúgókkal is. Többfélék. A besúgást az
egyéniségükhöz mérten alakítják.
Konkrétan,
face to face három besúgót ismertem, illetve ma is ismerek egyet, azzal
négy. Sokáig azt hittem, hogy ez a besúgás kötődik egy adott rezsimhez.
Hogy a kommunizmus kifejlesztette a besúgókat. Abban nem tévedtem, hogy
a kommunizmus nagy hangsúlyt fektetett a besúgásos módszerekre, de mit
beszélek én kommunizmusról, hisz a kommunizmus, illetve a szükség
szerinti részesedés sosem történt meg, mint ahogy a kereszténység is
hiába veszi szájára Isten nevét, attól még nem szereti és nem tekinti
Urának Istent, így a kommunista eszméket sem sajátította el senki, hanem
amint az Úr nevében, úgy a Nép nevében földi birodalmakat építettek és
azokat foggal, körömmel, bilinccsel, lincseléssel őrizték. És nem kell
ahhoz nagy megerőltetés, hogy lássuk be, tulajdonképpen nem sok változás
történt, azon kívül, hogy az üzletekre futófényes reklámok kerültek és
ezek a futófények elkápráztatnak és azt hisszük, hogy ez az a nyugat. A
demokrácia. A szabadság.
A besúgás az nem rezsim kérdése.
Ismertem
három besúgót még a szocialista rezsimben. Kettő úgymond barátom volt, a
harmadik egy munkatársam volt. Mindháromnak volt egy nagyon közös
nevezője, hogy nem szerettek dolgozni, és nagyon műveltek voltak.
Mindenhol ott voltak, mindenhol kitűntek, ők voltak a haladó eszmék,
akik még a rezsimmel is facérkodtak, de sosem dobták ki őket a
munkahelyükről, mert mindenki félt tőlük. Valószínű nem volt
lelkiismeretük sem a besúgóknak. Apám, akit a kommunista rezsim
többszörösen bezárt, elmondta nekem, hogy a besúgó az nemcsak alkalmi
dolgokat hivatott a hatalmi szerveknek besúgni, hanem, rendszeres és
módszeres jelentéseket kell tegyen és nemcsak a rezsim ellenes
dolgokról, hanem mindenről. Pontosan mint a filmekben, hogy ki, mikor és
mennyit szuszogott. Egyszer azt mondta apámnak az a szekus, aki
rendszeresen járt hozzánk, mert a volt politikai foglyokat egy életre
úgymond „monitorizálták”, hogy tanácsként javasolja, a nagyobbik fia
fogja vissza magát a baráti társaságában. Érdekes dolog történt aztán,
az a baráti kör teljesen felbomlott, közben katona voltam, mire
leszereltem megvolt a neve a besúgónak, ő volt a nagyszájú magyar és
rezsimellenes.
A
munkahelyemen pedig tiszta véletlenül tanúja voltam, nem vették észre, a
mester ajtója nyitva volt és én éppen hallottam, amint az egyik
munkatársunk „jelentést” tett a mesternél nem éppen szakmai jellegű
témákról. Kiderült én voltam az utolsó, aki nem tudta, hogy a pasas
besúgó.
Nem
akarok belebonyolódni olyan dolgokba, hogy miről ismeri fel az ember a
besúgót, de amint pár mozdulatból rájössz, hogy valaki meleg, vagy
megérzed azt, hogy ez a nő utál, vagy lefeküdne veled, ha jól
odafigyelsz, rájössz, hogy ki a besúgó.
Besúgók
ma is élnek köztünk. Abból élnek, hogy hatalmaknak infókat szolgálnak
ki. Lehet ez a hatalom politikai hatalom, de lehet egy akármilyen szar
cég is, intézmény. A lényeg, hogy tisztességes munka nélkül jól éljen.
Amint
a volt besúgók a rendszerváltás után „repartició” szerint kaptak egy
egy biznisz szeletet, egy kávézót, egy vendéglőt, gyárakban egy egy
részecskét, úgy a mai besúgó is látszólag egy jól menő vállalkozásnak a
tulajdonosa, melynek a sikerét mindenki nagyon tisztán érti, látja, de
senki nem mer valami rosszat mondani ellene, mert benne van abban a
„polip”-ban, ami a mindenkori hatalomnak egy része. Mely összeesküvésnek
egyetlen egy lényege van: a pénz. Mert a pénz hatalom. Lényegtelen,
hogy ez a pénz egy istenszolgája kezében van vagy egy politikus kezében
van. A pénz az pénz. És a pénz természete, hogy gyűljön, mint a legyek a
szarra. A felgyűlt pénz pedig sosem teremtett semmi jót. És miféle
ember az, aki mindent a pénzért csinál? Besúgók mindig voltak és mindig
lesznek.
Mi
lenne, ha egyszer akár egy ilyen kis város is mint Déva, a besúgóit
elkezdi kirekeszteni a társaságából? Mi lenne? Fellélegeznénk.
Megszűnnének ezek az ostoba társadalmi rétegződések, az egymástól való
félelem, hogy senki nem tudja a másikról, hogy melyik táborban van.
Akkora a félelem bennünk, hogy elnézzük, elfogadjuk, hogy a farok
csóválja a kutyát és nem fordítva. Van viszont egy vigaszom is, egy
pozitív üzenetem: mióta az ember él, így él, elfogadja, elnézi a
besúgóit, és lám mégis túlnépesedés veszélyezteti a Földet. Úgy látszik,
hogy a besúgó az a szar, amelyik trágyázza a földet, és jobban termő
lesz tőle. Ahogy az amerikai mondja: “everything is fine”, azaz minden
fasza!
Szar emberek voltak, vannak, lesznek. Volt szerencsém ismerni, igaz már csak inaktív korában olyan 45 előtti nyilast, aki 45 után a leghithűbb kommunista lett. Sajnos. Öregkorában is szar ember volt.
VálaszTörlésÓkor nem volt rossz tudni, ki is a beépített ember?
VálaszTörlésÜgyesen és diplomatikusan lehetett vele "üzenni". :))
Ez is mint sok más a kereslet kínálat elvén működik.Nekem útálatosabb a felhasználó mint a szolgáltató.
VálaszTörlésKedves Attila, huzamos ideje fontolgatom, hogy kimondjam (óvakodtam, nehogy bosszúságot okozzak): sok-sok kiváló írását (mint ezt is) szabad az "űrbe" szórnia? Ha saját honlap-on jelentetné meg irodalmi értékű alkotásait, a hasonló témájú honlapok gyűjtőhelyén a több olvasó révén nagyobb ismertséget s elismertséget biztosítana!
VálaszTörlésPersze, ha ilyen ambíciója nincs, az más.