Kell egy forradalom...

Van egy megrögzött elképzelésem. Hogy minden hatalomra jutó ember valójában szkizofrén. Valamilyen szinten baj van az agyával. Minél nagyobb funkciót tölt be, annál zagyibb. Látom ezt csoportfelelős szinten is, országelnök szinten is. Azt hiszem, hogy ez másképpen nem működhet. Azaz ezért működik minden, mondjuk ki végre bátran: rosszul.
Az úgymond demokrácia és szabadpiac elvei alatt egy nagyon rosszul kiépített társadalmi rendeződésben élünk. Egy alapjaiban beteg társadalomban. Minél bunkóbb, elmebetegebb és brutálisabb egy egyén, annál több esélye van a piramis csúcsára érni, ami azt is jelenti számomra, hogy a felfelé kapaszkodók jelleme sem üt el a csúcsra igyekvőtől.
Elvégre a nép, az egyébként jóhiszemű átlag polgárok mit is tudnak a demokráciáról vagy a szabad piac elveiről? Az egész csak egy ízléstelen illúzió. Méghogy a nép dönt, meg a termékek szabadon futhatnak a piacon.
Emlékszem, amikor jelenlegi elnökünk lefitymálóan beszélt arról, hogy nálunk már mindenki egyetemi tanár és jó, hogy nincsenek szakemberek, hogy nincs egy kőműves, egy pincér, hogy ebben az országban mindenki intelektuál. És egy olyan arcot vágott mindenhez, mintha azt mondta volna, na sebaj, majd mi aztán rendet teremtünk. Vége a klánoknak, vége az uraskodásnak, az ingyen élésnek, vége a korrupciónak. Mi majd aztán… És tényleg vége lett mindennek. Elvégre azt is mondta, hogy vége lesz mindennek. Mert a többit csak mi tettük oda képzeletben, a mi naiv jóindulatunkkal, hogy na majd ezek rendet teremtenek, hisz milyen jól megmondta. De mit is tesznek rendbe? Mert nem mondta, hogy mit is tesznek rendbe. Csak annyit mondott, hogy vége mindennek. Nem mondta, hogy majd előnyben részesíti a kisiparosokat, a szakmunkásokat, akiknek a puszta létezésük is veszélyben van, nemhogy úgymond az adózási zónába emeljék, illetve kifehérítsék tevékenységüket.
Jelenleg Romániában olyan törvények és kötelezettségek terhelik a szakmai kisvállalkozókat, amik fejüket szegik. Nem térdre lesznek kényszerítve a dolgozó vállalkozók, hanem kiirtva. Számokban mérve, ha egy kész terméknek az előállítási költsége meghaladja a húsz százalékot, az a vállalkozás veszélyeztetve van. A teljesen fehér gazdaság, amit most már egyre többen a szájukra vettek, mint valami erkölcsi mércét, nem tűri el az ötven százalékos előállítási költséget. A megmaradt ötven százalék nem fedi az állami apparátus igényeit. Csak az én példámmal élve, vegyem a legjobb esetet, ha megkapok egy ajtóért ötszázat, a kiadása háromszáz. A maradék kétszáz az nem más, mint a három napi napszámos bérem, illetve ebből kell fizetnem az áramot és a fenéseket. Teljesen kizárt dolog, hogy ebből bármiféle adót vagy egyéb kötelezettségeket kifizessek. Nem más ez, mint az önként bezárás. Mert ki akar börtönbe kerülni adócsalás miatt? Az ezeket kikerülő eszközök, mint az úgymond marketing meg ilyen hülyeségek, sosem fogják megemelni mondjuk kilencszáz lejre az ajtó árát, mindaddig, amíg papírból a multiban százhuszonöt lejért ajtót lehet vásárolni.
Nincs nekem semmi bajom az olcsó papír ajtóval, akinek megfelel, vegyen papír ajtót. De valami enyhítőt kitalálhattak volna a vezetőink, hogy az ország a saját munkaerejét életben tartsa, mert sehova nem viszi a kispolgár a pénzét, amit bárhogy megkeres, csak itthon költi el.
A szkizofréniás egyénekben, akik nagyon intelligensek egyébként és nagyon karizmatikus szónokok is, annál nagyobb a gyűlölet a sajátjai iránt. Képes a saját népét a pokolba vinni, csakhogy a beteges agyának a szüleményei létre jöhessenek.
Már mondtam, írtam. Egyre inkább azt látom, hogy szükséges egy forradalom. Egy valamilyen mélyből fakadó forradalom. Mert tény, hogy sem a kormánypártiakban sem az ellenzékiekben nincs abszolút de abszolút semmilyen terv a jövőnket illetően.
És amint látom, világszerte ugyanezek a bajok vannak. Inog Európa, fingik Amerika, és nincsenek tervek. Kapkodás, rablás, korrupció jellemző mindenhol.
És amit szomorúnak tartok és nagyon veszélyesnek, hogy még legalább Marxok, Leninek sincsenek, akik valamivel vernék az asztalt. Mert így teljesen ki vagyunk téve a bandita hordák kényére kedvére.

3 megjegyzés:

  1. mélységesen egyetértek , itt sem különbözik a helyzet.
    Már nincs maximálva a főiskolai felvételizés, aki meg tudja fizetni lehet bármi. És mivel "illik" megszerezni egy diplomát, a felsőoktatás csak okádja ki magából a bölcsészeket, gazdászokat, jogászokat. Eközben pedig a "szakipar"-ból kezdenek kihalni az emberek.A dipolámjukat lobogtatók, pedig majd megpróbálhatják felrakni a csempét maguknak, ácsolni a tetőt maguknak, ésatöbbi.
    És mivel annyi a diplomás munkanélküli, elmennek jobb híján dolgozni egy multihoz és majdcsak szerencse ha képes eladni egy papír ajtót a vevőnek, mert lehet, hogy még azt sem tudják hogy néz ki. A közelben lévő praktikerben akartam hőálló sziloplasztot venni. Az egyik zombi elküldött a kertészeti részlegre. Hogy ott van, a kertészeti zombi közölte, hogy ilyen nincs az egész áruházban. Már majdnem elindultam, amikor leszólítottam egy harmadik eladót a szőnyegeknél. És ő tudta megmutatni hol van a sziloplaszt. Pontosan attól a helytől volt 2 méterre, ahonnan az első zombi elküldött. Szóval nem elég, hogy minőségi iparos termékeket már alig lehet kapni, hiszen az idősebb nemzedéknek felkopott az állas, fiatal nincs, de még a silány minőséget áruló nagyáruházakban sem lehet mindig hozzájutni ahhoz, amit szeretne az ember....szomorú

    VálaszTörlés
  2. Egy dologban nem értünk egyet.
    Dehogyis tudathasadásos az elméjük, dehogyis! Nagyon is tudatosan teszik amit tesznek!

    VálaszTörlés
  3. Én csak fásultan magamat tudom ismételni: megyünk a dögrovás felé. Semmi, senki nem fog tenni ellene.

    VálaszTörlés