Félreértések és a lámpás magnó

Normális. Az ember ahogy öregszik, képtelen új dolgokat meglátni, ezért visszanéz a múltba. Ha már bámészkodhatnéka van. Vagy inkább mondjam úgy, hogy a múltat új színben látja? Jobban hangzik.
Emlékszem, amikor legelőször elmentem dolgozni, tizenhat évesen, egy raktárba. Akkoriban nem úgy ment az ember dolgozni, hogy hallám mi tetszene, netán mi fekszik a lelkecskémnek? Nem. Apámnak volt egy szélhámos barátja, amikor már harmadszorra bezárták apámat, hirtelen minden barátja, ismerőse lekopott, csak ez a szélhámos volt akihez fordulhattam. Persze hogy zsidó volt. A nagy magyarok, apámnak a nagy „hit” társai, akikkel sokszor az éjszakába nyúlva bibliai verseken vitatkoztak, hirtelen nem értek rá semmire. Nagyon hamar kiderült, hogy nem számíthatok senkire. Akkor jött ez az öreg zsidó és elrendezte, hogy bevegyenek a szamosfalvi raktárakhoz rakodónak. Nagy dolog volt akkor egy munkahely. Bármilyen munkahelyet elvállalt az ember.
Első nap megismertem Attilát, a sztivust. A targoncást. Szünetben leültünk egy félreesőbb helyre és kérdezte, hogy ki a kedvenc zenekarom? A Beatles, mondtam egyértelműen. Mert pont az a periódusom volt, amikor faltam a Beatlest dalokat, kottákat szereztem, miegymás. Azt mondta a targoncás Tila, hogy akkor a barátom vagy, mert nekem is a Bee Gees a kedvencem. Közben hívtak rakódni, nem volt időm tisztázni, hogy félre értette, amit mondtam. Nem Bee Gees-t mondtam, hanem Beatles-t.
Később nem tisztáztam semmit. Inkább megszerettem a Bee Gees-t én is. Mert jó fej volt Tila és valóban jó barátok lettünk. És dobolt is méghozzá. Nem telt el egy év, szerződést fogott ki az akkori Jugoszláviában, dobosként egy szimfonikus zenekarban.
Neki volt egy kis lámpás magnója. Arról szoktuk hallgatni nála a Bee Gees dalokat. Mondtam neki, hej ha lenne nekem is egy ilyen kis lámpás magnóm. Mondta, hogy van egy barátja, neki van egy ilyenje, pont el akarja adni. Megkérdezte, eladó volt, de nem volt rá pénzem, elmaradt a kis lámpás magnó vásárlás.
Azóta rengeteg ilyen félreértésben volt részem. Idővel kialakult bennem egy olyan, hogy a félreértések elkerülése végett, határozottan szoktam mondani a nézeteimet, érzéseimet, hogy az ember tudja kivel áll szemben, ne értsenek félre. Az a tapasztalatom, hogy bármennyire kifejező vagy, az emberek csak azt értik, amit érteni akarnak. És ez nem valamiféle iskolázottság vagy intelligencia kérdése. A másikra figyelés hiánya. A másik megismerésének a vágya hiányzik a legtöbb, egyébként értelmes emberből. Annyira, hogy képesek ráruházni nem létező adottságokat is. Vagy nem elfogadni bizonyos adottságokat. Hányszor átéltem idegen emberek tekintetét, amint az asztalost látták bennem és semmi többet. Aztán azt is megtanultam, hogy az életben nem kell mindig mindent tisztázni. Hagyd nézzenek csak asztalosnak. Csókolom. Az asztalos vagyok, mérni jöttem. Ennyi. Néha jó volt csak ennyiben maradni.
Mentünk egy autóban. Egy híres pap és én. És volt még két fehérnép is. A pap szétnézett és a környék hegyeit, szikláit csodálta és áradozott, hogy az Úr ezt öt milliárd év alatt teremtette. Hogy mi a fészkes fenének kellett nekem beleszólni, nem tudom, de akkor csak annyit mondtam, hogy a Biblia szerint az Úr hat nap alatt teremtette. Hogy mit kaptam én egy órán át, a paptól, az számomra rémes volt. Kilyukadt a zsidóknál, asszem valami árpádsávokat is említett, fene hallgatta, rátett a lapáttal az egyik fehérnép is, aki éppen az aktuális furulyaművész szerepét töltötte be, hogy mit képzelek én, megszentségteleníteni a Biblia üzenetét? Holmi profánul? Hogy tudom én mi az a teológia? Egy tudomány, ami az írásokat magyarázza.
Leszoktam én a mindig mindent tisztázásról. Ha indián nevet adhattam volna magamnak, a Harcias Pofa helyett a Csendes Idióta nevet adtam volna.
Csókolom, mérni jöttem. Nem világot megváltani, a dolgokat tisztázni.
Nem tisztázni kell ezt a világot. Lám, mindig mondtam én, hogy aranyat kell venni, nem ingatlant. Most ugye mekkora aranyláz van megint? Romba dőlnek tőzsdék, vállalatok, országok. Nincs értelme tisztázni, kinek volt igaza. Nem szabad tisztázni semmit. Lám néha tévedésből is születhetnek jó barátságok. Igaz nem örökre. De mi örök ma? Persze, mondhatjátok: szerintem az arany. Yes. Most kúrvára jól jönne egy pár arany tégla. Jó, legyen csak két tégla.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése