Egy elmaradt sörözés...

Szevasz ember, rég nem láttalak. Intett le egy régi román ismerősöm, éppen indulni akartam az autóval egy parkolóból. Szevasz, felelem és kezet rázunk. Megöregedtél, mondta nekem a pasas. Meg, mondom neki. Mióta nem találkoztunk? Öt hat éve? Kérdezte, s közben a vállaimat verdeste. Hát kábé annyi, mondtam neki. Megőszültél ember, mondta tovább. Meg. Mondtam neki. Elhíztál. Mondta. És pocakomra legyintett. Elhíztam, bólogattam neki. Kihulltak a fogaid, mondta. Igen, kihúzattam a felsőket. Közben veregette a vállamat.
Úgy nézett rám, kacagó szemekkel, mintha azt mondta volna magában, hogy ujjong a lelkem, hogy én nem vagyok még ilyen ramaty, öreg. Lám itt az ellenpélda. Íme az ember, aki lerongyolódott az utóbbi öt évben. És én még nem. Nem mondtam neki, hogy ő is megőszült, ő is meghízott, és neki is hiányzik egy pár foga. És tíz évvel fiatalabb, mint én. Verdestük egymás vállát még egy darabig, aztán elváltunk.
Tudom, hogy nem azért nézett kacagó szemekkel, mert fiatalabbnak érezte magát. Egyszerűen örvendett a találkozásnak. Ő egy rém egyszerű ember, akinek nem fordulnak meg a fejében ilyen kombinációk. Megivott volna velem egy sört. Biztos megivott volna egy sört velem. És lekritizáltuk volna a világot. De tudta, hogy nem iszok semmiféle italt. És maradtunk a vállveregetéssel.

1 megjegyzés:

  1. Talán azért mosolygott annyira, mert úgy gondolta, ha ő tíz évvel fiatalabb és ugyanígy néz ki, és ezt Te nem jegyzed meg neki, akkor elvilegbe minden oké belül :))) szóval egyelőnek érezte magát! :) Nagyon tetszik a történet :)

    VálaszTörlés