Repesztés

Szóval Bikini. Másodperc pontossággal lépett fel a Bikini a dévai magos vár alatt. És a negyedik szám után, a kisfiam kérlelt, hogy menjünk haza, mert nagyon hangos, nem szereti. Részünkről ennyi volt a Bikiniről.

Nem viccelek, ennyi. Amennyire vártuk, úgy menekültünk. Én a rokker és a fiam, a rokker fia.

Tudom, hogy zenész sosem fogja olvasni a blogomat. Nem az a kategória vagyok. Pedig jó lenne, ha most az egyszer elolvasná egy rock zenész, egy olyan rocker bejegyzését, aki meg tud ítélni egy hangzást úgy mint egy profi és ugyanakkor, mint egy a közönségből.

Bazmeg haver. Ha egyszer valami torzít, az torzít. Hány és hány nagy szaki makkászt láttam életemben és mindezek a nagy szaki makkászok még annyira nem jöttek rá, hogy ha egy hangládán azt írja, hogy 5oo watt, az nem azt jelenti, hogy ráhúzunk annyi erőt. Mint ahogy az autó kilométeróráján hiába írja, hogy 22o, attól még nem az a sebesség, amivel az autó optimálisan működik. Nem öregem. Menj 22o al és lássuk meddig mész vele? Tehát ha azon a dobozon azt írja, hogy 5oo W, akkor hidd el nekem barétom, hogy az szépen szól mondjuk 15o W erősséggel. Az újdonsült bunkó tud maximumra felhúzott ládából zenét hallgatni, illetve zenének nevezett kalamajkát. Én, akinek megvan az az igénye, hogy zenét megyek hallgatni akár Bikini koncertre, szeretném tisztán hallani a gitárt, az orgonát, netán az énekhangot, a dübörgéstől nem jövök lázba. Hiába a sok szoftos cucc, ha azt használni nem tudják. A lábdob és a bőgő úgy kiduvasztotta a mély ládákat, hogy a többi hangszer szóhoz sem jutott, nemhogy valamiféle szép akkordok csendültek volna fel. Valahogy így szóltak a koncertek a klubokban, amikor még csak orosz hangszórókkal játszottak az amatőrök, azok is csak 12,5 wattosak voltak.

Honnan honnan nem, de valahonnan a zenészek bevették a fejükbe, hogy a jó hangzás az csak a D és a C zónában a jó. A menő. A középhangokat teljesen kiszívják a színezőkkel, mondván, hogy a koncert CD minőségben szól. Lehet, hogy a hangkeverős fejében a fülhallgatóban jól szól, de a falakban maga a katasztrófa. És nem csak katasztrófa. Hanem sértő. Sértő olyan szempontból, hogy engem, xy hallgatót besorol a bunkó kategóriába, aki azért megy koncertre, mert zajt akarok hallani, mert egyébként a zenét úgysem értem. Szóval én vagyok az Élmény Laji, aki azért megyek oda, hogy a gyomromban járjon a lábdob és néha öngyújtót gyújtsak. Olyan ez, mint a szemfényvesztés, azt mutatnak, amit látni akarunk. Amíg akkora a zaj, hogy semmit sem lehet belőle érteni, addig minden rendben. A lényeg nem fontos.

Mikor végignéztem az Omega erdélyi koncert turnéját lemezről, azt mondtam, öregem, ezek magyarán faszra vettek. Olyan számokat zörgettek, és mind egylére, hogy meg esküdtem volna rá, ezek két akkordra írtak át mindent. Persze a sok bunkó rázta magát rá, merthát az Omega tolja a ládákat. Egy olyan közönség, aki Pokolgépen nőtt fel, és Barkóczi barátom (Isten nyugosztalja) szokta mondani: „tudod kik hallgatják a pokolgépet?”. Nos, meglehet az Omega is, meg a Bikini is megkapták ezt a tanácsot, fiúk, olyan zónába megyünk, ahol pokolgépen nőttek fel. Vas kell ezeknek és dübörgés. Nos, kaptunk vasat es dübörgést es.

Persze nem mindenki volt ilyen szőrszál hasogató. Sőt. Talán senki rajtam kívül. Mert mindenki azt hiszi, hogy ennek ilyennek kell lenni. Hogy ilyen egy koncert.

Nem tudom. Én voltam Kolozsváron Hobó koncerten és le voltam nyűgözve a hangzástól, a tisztaságtól. És talán mégis igazam van a hangerővel, mert a Hobó nagyon kulturált hangerővel játszott, amíg ugyanazon a színpadon ugyanazokkal a szerkókkal mások ugyancsak bunkóknak játszottak.

Én őszintén elvártam volna a Bikinitől, hogy kulturáltabban adja elő magát, mert a zenéjét nem tudom a bunkó „rázd meg rázd meg” kategóriába sorolni. Úgy látszik a Bikinivel megmaradok az mp3 szinten. És attól félek, újabb csalódások elkerülése érdekében kerülni fogom az ilyen koncerteket.

És ha már panaszkodom, hadd írjam le magamnak emlékül azt a hideg zuhanyt, amit a bemondó csajtól kaptam, hogy „meg tudtuk mutatni a románoknak, hogy mi magyarok is tudunk kulturáltan szórakozni…” Nem is tudtam, hogy ezt nekünk be kellett bizonyítani. Ha azt mondta volna, hogy ugyebár leckét adtunk a románoknak a kulturált viselkedésből, akkor igen, azt mondanám, hogy mondott valamit. De legyek fasza gyerek, hadd írjam ezt a fáradsága számlájára és nem úgy akarta mondani, ahogy hallottam, hanem ahogy gondoltam.

Szándékosan írtam le először a Bikini élményt, hogy majd a cserkészekkel visszakanyarodjak az úgynevezett pozitívumhoz, ami újra megpecsételi azt a meglátásomat, hogy a prófétáink itthon vannak, nem kell őket importálnunk.