Manapság

Hogy manapság az emberek. Manapság a fiatalok. Ez is hülyeség. Mert melyik napság voltak másak az emberek? Sosem. Sőt, ha belegondolunk azokba a sötét inkvizíciókba, háborúkba, társadalmi szint különbségekre, semmi jót nem mondhatok a múltról. Nem mintha a máról szebben lehetne áradozni. A mában annyi a különbség, hogy ha az ember nem akar vegyülni, nem vegyül. Nem akasszák fel érte. Legfeljebb nem tárgyalnak vele. De lehet önmagában ami akar. Ez inkább tetszik nekem, semmint eretnekként máglyán elégessenek.
A közösségi dolgok mindig is valami érdekek körül forognak. Szoktuk nevezni ezt maffiának, korrupciónak. De vannak a kisebb közösségek, amik nem maffiák és korrupciók, hanem csak érdekközösségek. Közös érdekből valamilyen szinten összefognak. És aki nem azt az érdeket szolgálja, nem lehet tagja a közösségnek. Legtöbbször egy közösség nem azért alakul, hogy megvitassák vagy keressék az egyetlen igazságot, hanem, mert egy valami közös körül forognak az érdekek.
Magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy a mai kor egyetlen szabad és független módja a szólásnak az a blogolás. Mert minden más gittegyletek érdekeit szolgálja. Hogy meddig? Érdekes kérdés. Mert lesz valószínűleg egy idióta szitu, amikor egy blog miatt történni fog valami és azzal a slunggal ráhúzzák majd a többire is a sötétséget. S akkor majd törvények fogják szabályozni, majd tiltani ezeket.
Nem mintha ez a fajta kifejező mód jelentene valamit. Nem, csak egy pár embernek jelent valamit. Egy kis közösségnek, akiknek valamiért érdekük egymást olvasgatni. Valahol olvastam, hogy ez is egy sajnálni való szitu, hogy az emberek blogolnak. Van benne valami. Néha én is azt mondom, hogy valamit csinálni kellene, nemcsak írni, de aztán rájövök, hogy nincs amit csináljak, csak az írás marad az önsajnálkozásra. Ha így helyesebbnek hangzik. Mert melyik valós, nem virtuális gittegyletbe mehetek valamit csinálni, hogy abban ne a politikum vagy ne valamilyen egyház legyen a patrónus? Olyan szituk vannak, hogy az ember csak áll és ácsorog. Pogány magyar praktikák, nyíl, ló, sátor, nemezelés, ostor, egy mély, katolikus mederben. Mindenki egyformán veti a keresztet. És így tovább.
Nagyon őszintén keresem a választ arra, noha lehet csak az én fejemben van setét és zavar, hogy én, a hunyadi magyar, aki nem vagyok sem a partiumi sem a székely projektben, mi lesz velem, ha tegyük fel, ezek a projektek elérik céljaikat? Egy ideig azt hittem, hogy erdélyi magyarságról beszélünk. Ma már látom, hogy megoszlik ez az erdélyi magyarság. Tömbökbe szorulnak az érdekközösségek, és mind aki nem ezekhez tartóznak, azok mik lesznek? A szórvány magyarság? A morzsa? Az elhullajtott magok? Én melyik gittegyletnek drukkoljak? Vagy egyáltalán minek drukkoljak? Mi esik nekem? Értsem azt, hogy meg fog szűnni az erdélyi magyarság? Lesznek ilyen gittegylet magyarságok? Miért lelkesedjen egy hunyadi magyar a székely autonómiáért? Mi érdeke a hunyadi magyarnak? Legfeljebb annyi, ha vannak székely szálai. Viszont amikor majd kikiáltják a székely autonómiát, vagy másféle autonómiát, a hunyadi magyar, hivatalosan csak szórvány lesz, nem egy egységes erdélyi magyar, csak egy történelmi hiba, egy kipottyant, elejtett mag.
Persze ez a közösségi része a dolgoknak. Mert van a dolgoknak a nem közösségi része. Hiszek Istenben anélkül, hogy valamilyen egyház tagja lennék, magyarnak vallom magam, akkor is ha sehova nem tartózom, az én magyar és istenes mivoltomat akkor is vallom, ha kívül maradok mindenből. Azt ami én vagyok, nem veheti el senki tőlem. Ezért mondom azt, hogy manapság jobb, mint régnapság.

1 megjegyzés:

  1. Minden a pénz miatt prostituálódott. Még az egység hiányának az oka is a pénz.

    VálaszTörlés