Falrahányt borsó

Elvállaltad azt a kerítést 15oo lejért. Nem tudom, hogy adták meg neked az 15oo at? Nekem sosem adták meg az ilyen összegeket. Kevesebbekért szoktam vállalni. Neked valahogy összejött. Láttam, hogy öntelt voltál azzal az 15oo lejjel. Azt mondtad, úgy számoltad, hogy a műhelyé, azaz a feldolgozásért, helyért adsz nekem 3oo at. Jó lesz, mondtam neked. Azt is mondtam neked, hogy nem bánom, ha drágán vállalsz, és nekem keveset adsz, én annak is örvendek, mert belefáradtam. Kerítéseket nem vállalok többet. Gazdagég agyszüleményeit nem vállalom többet.
Nagyvonalúan feldolgozott fát vétettél a klienssel. A majom meg belement. Látszik rajta, hogy még fiatal és nem túlórával keresi a pénzét. Mindegy.
Két hete le kellett volna adnod a kerítést. Felét a pénznek előre kérted. 8oo at felvettél előlegbe. Abból 2oo at küldtél haza a családnak. Ez két hete volt. Közben elmentél háztetőt cserélni. Azt mondtad, hogy onnan is jöjjön egy kicsi. Én mondtam neked, hogy miért, még honnan jön a másik kicsi? Nem figyeltél rám. Látom, vagy csak most látom, hogy sosem reagálsz arra, amit más mond neked? Egy keddi nap elmentél csavarért, aznap nem dolgoztál. Másnap pihentél. Aztán csütörtökön elmentél lakkért. Pénteken azt mondtad tetőt építettél. Szombaton azt mondtad, nem adta meg a 25o et az a csaj, csak 22o at. A vasalat volt 14o, elég kellett volna legyen az üvegre is és egy pakk cigire is, így nem volt elég, nem vettél sem üveget, hanem bevágtál inkább 5 üveg (szerinted) sört és berúgtál. Így hétfőre sem viheted el a kerítést, pedig megmondta a tulaj, hogy hétfőn ha nem viszed készen, visszakéri az egész pénzt, anyagra, előlegre, mindenre. És elhiszem, hogy gazdagéknak megvan a módjuk arra, hogy behajtsák rólad a lóvét. Mert nem hiába folyik a pénz hozzájuk, ahogy áradoztál róluk. Tegnap még összeszedhetted volna magad, de rinyáltál azért a harminc lejért, amit a csaj nem adott meg neked. Ha éppen három ezret veszítettem, sosem adtam magam sörivásra. Ezt nem tőlem tanultad. Nem tudom kitől tanultad? Nem tanultad ezt, benned van. Amíg volt lelki erőm, védtelek ezektől. Nincs már lelkierőm hozzád. Csak nézem, hogy bomlasz fel elevenen, hogy hozod szégyenbe az asztalos szakmát és engem, hogy ilyen embereket termelt a Muzsi.
Ilyeneket.
Majd kimászol te ebből is. Mert nincs mit csinálj. És gazdagnak sincs mit csináljon. Káromkodtok egyet, veszekedtek egyet, elviszed a kerítést, és egy hónap késéssel ugyan, de átadod. És végül megisztok majd egy sört együtt a gazdag tulajjal, mert meg fog sajnálni téged, hogy te itt és a családod ott. Így működik a világ. Ilyenek a szakemberek. Hazugok, iszákosok, taknyolók.
De tudod mit? Így van ez rendjén. Már nehogy egy ember akarja ezt a világképletet megváltoztatni, mert csak összevegyül a moslékban és szarrá változik ő is. Az a kis időm ami maradt, tisztára szeretném mosni magam, legalább a kezeimet, mert néha a saját szagomtól is undorodom.
Hiába mondtam magamnak, hogy na ez az utolsó, falrahányt borsó volt.
Most már nem a türelmem fogyott el, hanem a reményem.
Na csá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése