Cukros Víz

No nem valami szülinapos dolgokban leledztem a napokban. Elmentem Zsombolyára. Munkát lemérni. Még az az őrült BMW-s öngyilkossági kísérlete sem verte ki a fejemből Cukros Vízt.
Mikor megláttam a metál színű BMW-t elém ugrani a kamion mögül, mint egy eszeveszett öngyilkost, nem pergett le előttem az eddigi életem, hanem fékeztem és lerántottam az út szélére. A BMW-snek ideje sem volt meglepődni. Nem is fékezett, a lába beleragadt a gázpedálba. Hajszál választott el minket egy végzetes katasztrófától. Vagy netán ennek az előzményei „tudták” mi fog történni? Talán ezért a pillanatért fő a motorvizem állandóan és éppen lassú gurulásban voltam, amiért is nem estem a szakadékba, mikor lerántottam? Gurulhattam negyvennel? Rántás, fék, semmi csúszás, igaz ideje sem volt csúszni, mert a másik pillanatban teljes gázzal visszaröppentem az útra. De mi lett volna nyolcvannal? Rántás és szakadék. Vagy nem hiába volt az a sok „Need for speed”? Tudat alatt beugrott egy need for speed figura? Közben a fülemben a fülhallgatóból a „Neked írom a dalt” szólt.
Cukros Víz egy három éves gyermek. Magamban elneveztem Cukros Víznek. Mert születési bizonyítványa sincs. Egy gyerek aki nincs, aki nem kell, aki útban volt valakiknek. Milyen törékeny az élet. Egy pillanat figyelmetlenség és megvan a baj. Mások ölnének egy gyermekért. Elrabolnak gyermeket. Komoly pénzeket fektetnek, csakhogy megszülessen egy gyermek. Cukros Víz meg csak úgy megjelenik, nyűgnek. Így mondta egyszer egy két gyermekes anya: „na, jön a nyűg” és rácsapott a hasára. És nem valami rejtői hangnemben mondta, hanem a tipikus földhözragadt ember felfogásával.
Cukros Víznek azért adtam ezt a nevet, mert Piroska mondta, hogy másfél évesen hozták hozzá, alultáplált volt, mert csak cukros vizet adtak neki. Most a három éves kis mókus egészségesen szaladgált körülöttem. Tiszta maszat az arcocskája és foltos a ruhácskája, mint illik az egészséges gyerekekhez. Ugyancsak valaki mondta, hogy ezekből a gyermekekből még lehetnek Petőfik, Kossuthok. Talán ha megnő ez a Cukros Víz, még lehet belőle egy Petőfi. Ki tudná tagadni, vagy megjósolni? Lám az anyja nem is tudja, hogy máris egy híresség, megírták blogba és néhányan olvasni is fogják. Az interneten ott van Cukros Víz. A Gugel is megmondja.
Talán a sors volt hozzá jó, vagy a Gondviselő kegyes, hogy annyi lehetőségből éppen Piroskához került?
Hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Beszéltük Piroskával. Nem akarnak sem tanulni sem dolgozni. Csak lóg az orruk egész nap. Hogy nekik muszáj lenne beilleszkedni, mondta Piroska. Igen, mondtam én is, muszáj lenne, de gondolj bele, hogy ezek a gyerekek elvesztették a bizalmat a társadalom iránt. És nemcsak most, hanem generációkkal visszafelé elvesztették a bizalmat. A genetikájukba van épülve a bizalmatlanság. Nem elég nekik enni, inni adni, iskoláztatni. Hogy mit kellene velük kezdeni? Nem tudom. Vissza nem tudok menni a történelembe. Nem tudok visszamenni Cukros Víz ükapjához, hogy megbeszéljem vele cselekedeteinek a következményeit. Sem a nagyapjához, sem az apjához, akiről nem lehet tudni, hogy ki az? Mert nem az az apja, aki most apjaként vallja magát. Cukros Víz anyja attól büszke, hogy a jelenlegi férje nem a gyermek apja. Habár lehetne, de nem az. Viszont Cukros Vízt már az anyja sem ismerné meg, amióta utoljára adott neki cukros vizet. Azért mondom, a múltban nem találjuk meg Cukros Víz jövőjét. Csak a jövő hozhat neki valami jót.
Cukros Víz jövőjét is viszont hatalmi szeszélyek veszélyeztetik. Mert mi van, ha megszűnik valamiért Piroska háza? Elmehet még pincérnek Piroska, vagy a szemüveg gyárba, vagy a kesztyű gyárba. Viszont Cukros Víz csak egy árvaházba kerülhet akkor. Mindaz beválik, amit a genetikai kódja ketyegtet neki az agyába egész áldott nap. Hogy a világ egy lúzer hely és a sok lúzernek a temetője. A hatalmak nem tudnak egy Cukros Vízben gondolkodni. Húszban sem tudnak gondolkodni. Nincs média súlya. Ezernek van súlya. Egynek nincs.
Talán a bizalomért, a lúzerség felszámolásáért annyit tenni kéne, hogy adjuk meg az esélyt Cukros Víznek hinni abban, hogy van következetesség, céltudatosság, hogy megismerje a remény fogalmát és élni tudjon vele.
Ha mi emberek megtesszük a magunkét, talán a sors is, a Gondviselő is mellénk áll, és nem számít, hogy éppen asztalos az a lúzer, vagy éppen Cukros Víz a neve, megóv minket az öngyilkos BMW-sektől.
Uff! Beszéltem.

1 megjegyzés:

  1. Igazából ide akartam rakni az alábbi mosolyt (bár a pattoginét is csípem). Már majdnem kitöröltem, mikor rájöttem, hogy nagy marhaság lenne sztornózni egy mosolyt.:) Úgyhogy kettő lett! :)

    VálaszTörlés