A nagyok árnyékában


Az ember azt reméli, hogy egy nálánál nagyobb ember mellett, a tehetségével és adottságával többre megy. Azon gondolkodtam a tegnap, honnan kapja az ember ezeket a falcs impulzusokat? Talán a gyermekkorban a szülő szeretete, gondoskodása táplálja a felnövő emberben ezt a felsőbb fokú védelmet?

A travian világban is csak egy pár napig élvezheted a kezdő védelmet, utána van két esélyed, vagy bekérezkedel egy klánba és követed minden további nélkül a klán utasításait, ami még messze nem jelent egy életre szóló védelmet, vagy a másik lehetőség a halál. Nincs más megoldás. A nagyok árnyékában élhetsz ha van mit adnod és amíg adod, külön nem nagyon van élet, csak kapkodás, és kínlódás, mert a nagyok a kicsikből élnek. És nem csak arról van szó, hogy ez az élet rendje, mert lenne hely mindenkinek ezen a Földön, ha az ember autózik, vagy vonattal utazik valahova, könnyen észre veheti, hogy temérdek lakatlan, kihasználatlan területek vannak a városok, falvak között.

Gyermekes tévelygő az, aki azt hiszi, hogy egy közösségben ő mint Istentől teremtetett, adottságokkal rendelkező személy ki tud teljesedni. Az az akármilyen közösség nem arról szól, hogy együtt egymásért, hanem sok hülye egyért. Nem nagyon láttam életemben nagyobb átverést, mint a közösséget. Különösen a keresztény közösséget. Mert ezek a Jézus követő közösségek a leg brutálisabbak az egyénnel szemben. Lenyomnak egy nagy sódert a jézusi profilról, hogy aztán ennek az aurájában fürödve az ember engedelmeskedjen a közösség fő emberének, embereinek.

Nincs szó ezekben a közösségekben a sorstársi koncepcióról.

Eszembe jutott az a srác, akivel 16 éves koromban ismerkedtem meg. A festékraktárban dolgoztam. Apámat bezárták. Beiratkoztam az esti suliba és elmentem dolgozni. A festék raktár az olyan volt, mint egy bármelyik munkahelynek a legszarabb és legrohadtabb munkahelye. Azelőtt a porcelán raktárban dolgoztam, ahonnan kértem áthelyezésemet a festék raktárba, mert a főnököm egyet cseszte a fejem, a párt titkárral együtt. Nehezen, de lefokoztak. A raktár igazgatója mondta, fiam, a festék raktárból nincs visszaút. Akkoriban még nagyon szókimondó, harcias fiú voltam és visszakérdeztem, hogy mire visszaút? A festék raktárban aztán megjelent egy börtön töltelék. Olyan harmincas bokszoló srác. Tisztára olyan volt a srác, mint a filmekben azok az emberevő vagányok. Killer tekintet, betört orr, tiszta izom és arrogancia a képén. Nem valami bizalom gerjesztő. Ki gondolná, hogy egy ilyen emberrel meg lehet barátkozni? Mi pedig barátok lettünk. Sokat mesélt nekem az alvilági dolgokról. Hívott is, hogy menjek vele, ígérte, hogy meggazdagodom, kurvákat szerez nekem, meg ilyenek. Beszélgettünk. Hihetetlenül sokat beszélgettünk. Soha azóta nem tudtam senkivel olyan nyíltan és frankón beszélgetni, mint vele, az alvilági betörővel. Lehetett szó bármiről. Ki nem nézte senki belőle milyen művelt egy ember volt. A kapcsolatunk vége felé mondta volt nekem, hogy te egy becsületes balfasz leszel örökre, sosem lesz pénzed, sem vagyonod, lesznek ellenségeid, és azt is mondta, hogy ezért szeret engem. És bármikor az életben, ha valakit meg kell verni, menjek hozzá, ingyen elintézi. Mert örök barátok vagyunk.

Ki tudja hol van ma ez az ember, talán főbe lőtték, agyon ütötték, vagy lehet éppen kurvák közt nyugdíjazik valahol valamilyen szigeten? Vérbeli gengszter volt. Azóta se mondta nekem soha senki, hogy ha baj van gyere hozzám, megverek bárkit neked. Elhiszem ezt neki, mert neki sem volt soha olyan barátja, aki meg merte mondani neki, hogy egy gengszter betörő. Soha nem akart ezért megverni engem. Sokat vitatkoztunk ezen. Egy pap soha nem bírna ki egy ilyen szintű vitát. Kidobna a közösségből, kidobatna a munkahelyről, elűzne a városból.

Nem hiába mondta Jézus, hogy a latrok és kurvák megelőznek titeket. Rájöttem, ez a Jézus nem szokott hülyeségeket beszélni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése