Ellenállás

A mai úgynevezett ellenzéki pártok Romániában vágják az ereiket. Hogy amíg Franciaországban három millió tüntető volt az utcákon, csak a hírére,hogy megemelik a nyugdíj korhatárt, a tegnap Bukarest utcáin legtöbb nyolc ezer ember tüntetett. Hogy mi van ezzel a pulicka néppel? Megmondom én mi van ezzel a pulicka néppel. Az van, hogy talán nem annyira hülye, mint sokan remélnék. Talán átlátnak a szitán és észre vették, hogy ma Romániában nincs egy létező párt sem, aki akármilyen bizalomra méltó lenne. Annyira sem, hogy legalább neki elpanaszolni a bajainkat. Nem arról van szó, hogy az emberek nem elégelték meg a dolgokat, hanem arról, hogy a mai politikában, a kicsitől a legnagyobbig, baltól jobbra nincs egy egyenes ember sem, akiben bízni érdemes. Nincs egy ember sem, akiben lenne valamilyen meglátás a Románia jövőjével kapcsolatosan.

A nép jogosan és önvédelemből cselekszik. Bezárkózik, sumákol, és keresi az alternatív megoldásokat a túlélésre, mert nyilván nem hisz már egyetlen egy politikusnak sem, akik mást sem tesznek, mint a népeket egymásra uszítják. Sajnos ez a fajta közösségi szerkezet működik minden szinten. Az egymáson segítés helyett azon van mindenki, hogy lejárassák egymást. Senki és semmitől sem riad vissza, nincs már gerincesség a bunkózásban sem, jöhet válogatás nélkül bármilyen eszköz, lelki, szellemi, testi, nem számít. A lényeg a sebezhetőség és a kár tevés. A túlordítás, az esztelen követelőzés.

Ezekben a napokban, mint ez a pulicka nép azt mondom én is, hogy csendben kell maradni, nem válaszolni a provokációknak, kerti munkákkal kell foglalkozni, ha csak egy karéj kenyérrel, segítsünk egymáson, szeressük egymást, noha nem ez a járás manapság. Ma ez a legnagyobb tüntetés, ellenállás. Hogy ne tagadjuk meg egymást, ha kell, titokban is szeressük egymást. Igen.