A like gomb


Nem tudok betelni a csodálattól, ahogy ez a Cukkermann kitalálta ezt a fészbukkot. Olvastam róla, egy taknyos bitangnak tartják, aki állítólag lopta az ötletet, felhasználva ezt azt, hogy így kiépült. Állítólag valami csúfos perekben is leledzik, de ugyancsak állítólag ez nem érinti az evilági mindennapi kenyérgondjait.
Azt is olvastam, hogy tett egy ilyen kijelentést, miszerint ő is csodálkozik, hogy ennyi marha feliratkozik hozzá.
Nekem ettől a perctől kezdett tetszeni ez a fészbuk dolog. És ez a Cukiman. Ha netán zsidó a srác, nekem annál inkább tetszik. Miért? Csak.
Hogy rossz vagy sem ez a networkos elgondolás, nem tudom. Hogy milyen kibontakozása lesz és milyen hatással lesz az emberiségre nézve, fogalmam sincs. Őszintén nem is érdekel. Ez is egy ilyen világcsoda, amit hamar meg fog unni az ember. Mert nincs semmi érdekes abban, hogy pillanatok alatt kapcsolatba léphetek bárkivel ezen a világon, és megtudhatom most éppen milyen kedve van, mire gondol? Ezt a hatalmas világhálót úgy használják a tagok, mint egy tévét. Nézik, de nem látnak. Ha netán találna is valamelyik valami jót benne, nem meri vállalni, hogy megnyomja a „like”, azaz a tetszik gombot.
Például ha jön egy majom, aki azt mondja, jer számoljuk fel a szegénységet, amint azt Jézus a felfeszített mondta volt, senkiben nincs annyi humor érzék, hogy legalább megnyomja a Cukimann Like gombját. Ezért kezdett tetszeni nekem ez a Cukormen. Mert van humorérzéke. Kitalálni egy ilyet, ahhoz komoly humorérzék kell.
Egyáltalán élni ezen a besavanyított Földön, humorérzék nélkül az ember boldogtalan. És ezért nem hisz senki abban, hogy a szegénységet egyszerűen fel lehetne számolni. Pedig fel lehetne. Ennél sokkal nagyobb dolgot is művelt az ember és kitalált. Például ez a taknyos Cukimen kitalálta a Like gombot. Ez az ő nagy találmánya. Ezt szeretem benne.

1 megjegyzés: