A pénz útja


„Istenes” körökben a pénz az maga az ördög. Ilyenkor szeretik előhozni a gazdag ifjú példáját, aki nem tudott lemondani a vagyonáról. Miután maga Jézus is elfogadta, hogy a srác betartotta a törvényeket, mármint nem őlt, nem paráználkodott, nem lopott, nem tett hamis tanúbizonyságot, tisztelte atyját, anyját és szerette felebarátját, mint önmagát, azaz a vagyonát nem ezek megszegésével szerezte, és ezt letisztázták, akkor mondja Jézus: „ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat és oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz menyben, és jer és kövess engem”. Oké, betartottál mindent, de ismered a nyuszi sapka sztorit? Erre kiderül, a gazdag ifjú elszomorodott, mert „sok jószága vala”. Én asztalos vala, lehet, hogy nekem azt mondaná Jézus: sok géped, segéded vala, bizonyára sok munkád, azaz nem vagy tökéletes. Add el mindened, oszd ki és jer és kövess engem. A gazdag ifjúnak sok jószága vala, bizonyára tapasztalata is, mert ha nem lopással gazdagodott meg, akkor feltételezem, hogy értett a jószágokhoz, a példában nincs utalás arra, hogy az ifjú a templom mellett nyitott valutabeváltót, vagy bankot, nincs utalás arra, hogy papi főméltóság vagy politikai vezető vala, hanem csupán sok jószága vala, amitől nem akart megválni.
Ha ma vendégem lenne Jézus, bizonyára azt mondaná: Haitiban földrengés volt, sokan meghaltak, éheznek, otthontalanok. Te 180 négyzetméteres lakásodban köszönöd szépen jól vagy. Oszd el és jer és kövess engem. Miután feleségem a hajával a lábait illatos olajokkal kenné be, megkérném: hozzad ide a könyvelésünket. Ide hozná és elkezdenék benne lapozni. És mondanám: Szívest örömest eladnék mindent: 80000 eurós adósságomat ingyen odaadom. Gépeimet odaadom, vigyék. A segédeim vessenek magukra, majd hozzád küldöm tanácsért, van pár gyerekük, éhesek lesznek. Itt van a csarnokom, vigyék, ingyen odaadom, a többi 36 is majdnem üresen áll, senkinek sem kell. És ha minderre vevőt találnék, a semmit kiosztanám, Uram, hova kövesselek? Ha mindenki mindent szétoszt, hova kövessenek?
Egy másik klasszikus pénzpélda az özvegy utolsó két fillérje. Szerintem a szerzetesség erre a példára tette fel a credóját. Levetkőzte ruháit, magára csavarta a pokrócot és mezítláb elindult az Úr után. Ma már inkább csak státuskérdés a pokróc, főképp a két fillér, ebből az a tanulság, hogy látod mi lesz, ha mindened odaadod? Maradsz a morállal.
Ezek a példák olyanok mint valami flash-ek, amik megfagynak: szomorú gazdag ifjú, kétfilléres néni. Top sztorik. És egy éhenkórász nép, aki nézi hol Jézust, hol a gazdagot, hol a nénit: ki adja fel leghamarabb?
És akkor van még egy fantasztikus pénzpélda: a kiosztott tálentumok. Hát gyerekek ez nekem több fejfájást okozott mint bármi más az életben. A fenti példázatokat emésztvén elmémben, Az aki az én tökéletességem kiteljesedését a jószágok szétosztásában látja, aki korbáccsal verte szét a pénzváltókat, a talentumos példázat végén ezt mondja: „El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál, és én megjővén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.” És ez semmi. Figyelj: „Vegyétek el azért tőle (t.i. arról van szó aki elásta a tálentumot, mert dilemmában volt mit is kezdjen vele, tudván, hogy aki adta egy kegyetlen ember, aki ott is arat ahol nem vet) a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma vala” Hogy lett annak tíz tálentoma? Emígy: „Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék (nem jószágokat tartott vala) azokkal és szerze más öt tálentomot.” Az a fickó aki a kettőt duplázta meg, négytálentomosan maradt meg a történelemben, az amelyik ette a saját lelkét: az a mindenkori balfasz. Tehát jó és igaz az a román mondás, hogy „si cu p….in cur, si cu sufletul in rai, nu merge.” Vagy vagy, de ezek szerint mégis az megy a „rai”-ba, aki a „cur”-ban matat. Könyvelésileg a fasza gyerek az aki tíz tálentomot szedett össze! Az kapott még egyet! A tanulság: kereskedj, ne lelkizz!
Nekem fiatalon ezekkel szembe kellett nézni. Eljutottam oda, hogy szembe kellett nézzek egy furcsa Istennel, aki életet ad és vesz el. Ezt megértettem. Azt is, hogy adott eszet és kezet, mint megannyi tálentumot. Ötből tizenegyet kell csinálnom. Azt is eldöntöttem, hogy megtartom a „jószágaimat”, azon a címen, hogy nem áshatom el a tálentumot. Lemondok a gazdag ifjú álmáról, hogy tökéletes legyek. Én nem akarok tökéletes lenni. Amíg van két kezem, eszem, nem követem a pokrócosokat. Szeretem Istent hibáival együtt, amint ő is engem a hibáimmal együtt. Ki nem fingott otthon? Csak aki nem vallja be.
Haitiban nagy a nyomorúság. Mit tehetek? Jöjjön hozzám egy sokgyermekes család, fedelet és munkát adok. Ja! Nem erre gondolt senki, ugye? Munkát? KI beszél itt munkáról? Bocsánat, közvetítő intézetnek nem adok segélyt! Puszi! Pá! Előttem lejártak.

1 megjegyzés:

  1. Nem biza,nem éppen arra gondolnak a segélyre áspirálók,hogy munkával jussanak hozza a betevőhöz:) a tálentomokkal kapcsolatba pedig nyugodtan kotorj a cur-ba ,amíg van ahol,és van amit kaparni és kikaparni,még ráérsz a mennyországról elmélkedni...:)

    VálaszTörlés