Messzi nagy király üzente, hogy védelmére száz buzogányos phalanxot küldjek kis falumból, próbaképpen. Mondtam hű csapatomnak, messze küldelek, nagyon messze, olyan messze, hogy nem tudtok annyi élelmet magatokkal elvinni, hogy odaérjetek. Asszonyok, gyerekek, öregek mind sírva engedték útjukra egyetlen fenntartójukat, mert tudják, hogy ha nem mennek önszántukból, a nagy király haragjában nagy sereggel mind levágja az asszonyokat, gyerekeket, öregeket és mind felégeti a kunyhókat, otthonokat és az állatokat, földeket elrabolja.
Azt üzente a király, hogy hűségem bizonylata képen így járjak el, hogy ne törölje le a térképről a kis falunkat.
Mit tehet a száz phalanx, mint elmenni és messze földön ismeretlenül egy ismeretlen célért meghalni? Mit tehetnek az otthon maradottak, mint reménykedni, hogy a királyok betartják a szavukat és megkímélik az otthon maradt asszonyok, gyermekek és öregek életét, hogy továbbra is felnevelhessenek még száz phalanxot a messzi király védelmére?
Mi az egy királynak száz phalanx élete? Mi az a király papjainak, püspökeinek száz phalanx asszonyainak, gyermekeinek, öregeinek élete?
Semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése